„Lengyelország az első Piastok korában (1138-ig)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
8. sor:
Kr. e. 1. évezredben szétváltak az indoeurópai törzsek, és kialakult a [[Szláv népek|szlávok]] őshazája, amely - egyes nézetek szerint – [[Lengyelország]] területére tehető. Kr. e. 500-ból fennmaradt [[Biskupin]] közeli leletek ([[Poznań]] és [[Bydgoszcz]] között) fejlett földművelésre és szabályos településhálózatra mutatnak, ahol a lakosság száma ezer fő környékére tehető. A római korban erre vezetett a [[borostyánút]], ami fontos gazdasági szerepett játszott, összeköttetést teremtve [[Észak-Európa]] és a [[Földközi-tenger]] között.
A 4-6. században szétváltak a szláv törzsek is. Itt formálódtak a nyugati szlávság csoportjai: [[lechiták]] (a [[lengyelek]] ősei), polabján szlávok, [[pomeránok]] stb. Az [[Odera]] és [[Visztula]] közötti törzsekről elsőként 870. körül a ''Bajor geográfus'' tudósított.<ref>A városok listája a ''Descriptio civitatum et regionum ad septentrionalem plagam Danubii'' (A Duna északi oldalán fekvő városok és földök leírása) című jegyzetben, 845. év táján [[Regensburg]]ban elkészített [[II. Lajos keleti frank király|Német Lajos]] császár számára. Tájékoztatást tart az [[Elba|Elbától]] keletre és a [[Duna|Dunától]] északra évő népekről és törzsekről.</ref> A műben megadott adatok alapján a legjelentősebbeknek a Glopeaniak tűnnek, akik - régészeti források alapján – [[Kujávia]], ill. a [[Nagy-Lengyelországi vajdaság]] északkeleti részére tehetők (lengyelül ez a név fordítandó mint ''Goplanie''). A várhelyek megjelenése a térségben már a 7. századra, a törzsi szerveződés időszakára tehető. A formálódó arisztokrácia kedvező lehetőségeket biztosított a kereskedelem fejlődésének. Fizetőeszközként szőttest, vagy prémárut használhattak. A 9. és 10. századra kiemelkedtek a [[wiślanok]] (központjuk – [[Krakkó]]) és a [[Polánok (nyugati szláv törzs)|polánok]] (központjaik – [[Gniezno]] és [[Poznań]]).
==Államalapítás==
17. sor:
Az első, történelmileg megigazolt uralkodó a Piast-dinasztiából '''[[I. Mieszko lengyel fejedelem|I. Mieszko]]''' volt (960-992), aki a [[Gallus Anonymus]] által bemutatott genealógia szerint Siemowit dédunokája volt. I. Mieszko egyesítette a törzsek többségét. Birodalma határai keleten az oroszok földjéig, délen és nyugaton pedig cseh és német határig nyúlt. Azonban megkezdődött a német császárok beavatkozása, és ezáltal az [[evangélium]] hirdetése. [[966]]-ban felvette a [[kereszténység]]et, pogány feleségeit elűzte és azután keresztény szertartás szerint egybekelt Dobrava hercegnével, a [[I. Boleszláv cseh fejedelem|Kegyetlen Boleszláv]] cseh fejedelem leányával. Megalapította is az első püspökséget [[Poznań]]ban.
A Lengyelország kereszténysége megnyugtatta a helyzetet a nyugati határon, mert a német fejedelmekkel egyenértékűvé tette Mieszkót – akiknek már nem volt kifogasuk tamadásokra. Az eskűvő Dobravával pedig megjavította a kapcsolatokat csehekkel. A lengyel-cseh szövetség része volt a [[Pomeránia]] meghódítása (967-től), amelyben a csehek segítettek Mieszkónak, de a meghodítás nem befejezett sikerrel: röviden a Mieszko halála után Pomeránia megint függetlenítette magát. Ennek a járás egyik része volt a Hodo nordmarki (szász) őrgróf tamadása, aki védett német befolyásokat ezen a földön; a leghíresebb csata ebben a háborúban volt a Cedynia-i csata (972. - [[Odera|Oderánál]], [[Szczecin]]től 80 km délre), amelyt a lengyel hadsereg első nagy csatájának tartják.
Szintén a csehekkel együtt I. Mieszko a németországi harcokban vett részt, amelyeknek a célja a 973-tól uralkodó [[II. Ottó német-római császár|II. Ottó]] császár megdöntése volt. Mieszko támogatta trónkövetelőt, a bajor herceget, [[II. Henrik bajor herceg|Civakodó Henrik]]et. A II. Ottó apja, [[I. Ottó német-római császár|I. Ottó]] császár, valaha Mieszkónak előnytelen ítéletet hozott a vitában a lengyel fejedelem és Hodo őrgróf között, azért most Mieszko fordult a császár ellen. II. Ottó legyőzte Henriket és büntetésül megtamadta Csehországot és Lengyelországot. Az Ottó lengyelországi járása nem befejezett sikerrel. A Dobrava halála után Mieszko Odát, Dietrich nordmarki őrgrof lányát feleségül vette, ami megint megnyugtatta a helyzetet a nyugati határon.
65. sor:
1114-ben Boleszláv megkötötte békeszerződéseket a császársággal és Csehországgal, azért meg tudta kezdeni a [[Pomeránia]] meghódítását. A Keleti Pomeránia ([[Gdańsk]]kal) hozzácsátolása 1119-ben következett, a Nyugati Pomerániáé pedig ([[Szczecin]]nal) – 1122-ban (1130-ban – [[Rügen]]é).
1131-ben meghalt [[II. István magyar király]], ami polgárháborút okozott. Boleszláv megtámogatta [[Borisz trónkövetelő|Boriszt]], aki állította, hogy Kálmán fia. A második követelőt, [[II. Béla magyar király|Bélát]], Kálmán unokaöccsét, számosan támogatták Magyarországon meg Csehországban, Ausztriában és Németországban. A Sajó folyó völgyében vívott csatában (1132) a koalició jelentős győzelmet aratott a lengyel fejedelem fölött, akinek háza kellett térnie. A magyarországi sikereket kihasznált [[I. Szobeszláv cseh fejedelem]], a császár vazallusa, aki 1132-34. között sokszor rohanta Sziléziát. A lengyel-magyar vitatkozás meg a Pomeránia dolga befejezett 1135-ben: Boleszláv elismerte Bélát magyar királyként, [[III. Lothár német-római császár]] pedig – a lengyel jogokat Pomeránia iránt. A gnieznói érsekség fennhatóságát a lengyel egyházmegyek főlőtt is ismerték el, ami azt jelentette, hogy igazolták a lengyel egyház függetlenségét.
A saját kellemetlen tapasztalatait emlékezve a trónharcból, Boleszláv az 1138-as végrendelétében szétosztotta fiai között az államot. Halálát követően megkezdődött a részfejedelemségek kora.
| |||