Wikipédia

„Kelemen Lajos (történész)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Legobot (vitalap | szerkesztései)
68 567 szerkesztés
a Bot: 1 interwiki link migrálva a Wikidata d:q1106177 adatába
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 712 szerkesztés
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{egyért2|a történészről|Kelemen Lajos (egyértelműsítő lap)}}
'''Kelemen Lajos''' ([[Marosvásárhely]], [[1877]]. [[szeptember 30.]] – [[Kolozsvár]], [[1963]]. [[július 29.]]) levéltáros, történész. Írói álnevei: Ernyei Kelemen, Ernyei Miklós, Marosszéki, Rovintó, Suhintó, Székely Rovintó, Vásárhelyi Miklós. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] tiszteleti, majd rendes tagja (1962).
 
Kutatási területe: Erdély középkori művelődés- és művészettörténete volt.
7. sor:
Székely kisbirtokos nemesi családból származott. Édesapja, nagyernyei Kelemen Miklós a marosvásárhelyi királyi ítélőtáblánál volt törvényszéki irodatiszt. Édesanyja, albisi Csomoss Janka három fiú- és három leánygyermeknek adott életet.
 
Kilencéves koráig édesapja otthon tanította. Középiskolai tanulmányait szülővárosában a [[református kollégium (Kolozsvár)|református kollégiumban]] végezte, s ezek az évek egész életét meghatározták. Ez időben itt tanított [[Koncz József]], aki a történelem iránti szeretetét növelte. (A múlt megismerésére anyai nagyapja, albisi Csomoss Miklós - volt 1848-as honvéd - elbeszélésein kívül olvasmányélményei is már korábban ösztönözték). A tanulmányozott irodalmi és történelmi művek ([[Orbán Balázs]], [[Kőváry László]]) alapján gyalogszerrel járta be az erdélyi falvakat. Kirándulásai során bukkant rá 1893-ban a [[marosszentkirály]]i freskókra, 1894-ben az [[ádámos]]i mennyezetfestményre, 1895-ben a [[marosszentanna]]i, illetve 1896-ban a [[nyárádszentlászló]]i falképekre. Céhes kézműipari emlékek kutatása során [[Szádeczky-Kardoss Lajos]]sal is kapcsolatba került, kinekakinek támogatása 1896 őszén a Kolozsvári m. kir. Ferenc József Tudományegyetem történelem–földrajz tanári szakán is elkísérte. Az ő révén került 1901-ben Gidófalvy István királyi közjegyző családjához házitanítónak, ugyanis megélhetéséhez dolgoznia kellett.
 
Katonai szolgálatának teljesítése után 1902-ben Gidófalvy István ajánlására bekerült az Erdélyi Múzeum Könyvtárába, napidíjasként. 1903-ban az [[Egyetemi Könyvtár (Kolozsvár)|Egyetemi Könyvtár]] napidíjasaként állami szolgálatba került át. Először a Hírlapkönyvtárnál, majd a Régi Magyar Könyvtárnál, később az [[Erdélyi Múzeum-Egyesület]] Kézirattáránál dolgozott. 1907 májusában - miután itt nem véglegesítették - elfogadta a [[Új unitárius kollégium|kolozsvári unitárius gimnázium]] harmadszori felkérését, s ennek tanára lett egészen 1918. május 1-jéig. Egyben a kolozsvári Unitárius Levéltár levéltárosává is megválasztották.
13. sor:
1910. július 31-én feleségül vette Bölöni Mikó Erzsébetet, aki azonban 1920-ban elhunyt. 1911-ben született meg egyetlen gyermekük, Erzsébet, aki 1939-ben hunyt el.
 
1918. május 1-jétől, mint szolgálattételre berendelt állami középiskolai tanár ismét az Egyetemi Könyvtár, illetve az Erdélyi Múzeum Levéltára munkatársa lett. Kolozsvárt ez év karácsonyán megszállták a románok. Az Egyetemi Könyvtárat 1919. május 12-én vették át. A hivatalos impériumváltozásimpériumváltás után az itt dolgozókat – Kelemen Lajossal együtt – eskütételre kötelezték. 1920 szeptemberétől egészen nyugdíjazásáig, 1938. január 1-jéig itt dolgozott. A második bécsi döntés után múzeumi és levéltári fõigazgatóként került vissza régi munkakörébe. 1940-ben [[Corvin-lánc]]cal tüntették ki. Korhatár alapján, 1942. július 1-jétől formailag ismét nyugdíjba vonult ugyan, de továbbra is megbízást kapott a főigazgatói és levéltári munkakör ellátására.
 
Mindezek mellett [[diplomatika|diplomatikát]], Erdély történetét és ötvösmű-történetet tanított a kolozsvári Református Tanárképzőben, a református Teológiai Akadémián, az unitárius Teológiai Akadémián, a katolikus Szent József fiúnevelő intézet szemináriumában, tudományos előadásokat tartott szabadegyetemeken és számtalan EME rendezvényen.
19. sor:
Életének főműve az [[Erdélyi Múzeum-Egyesület]] levéltára volt. A 40 ezer darabot számláló gyűjteményt 1918-ig közel félmillióssá gyarapította, 1944-ben pedig állománya már megközelítette a 600 ezres darabszámot. Amikor a Román Szocialista Köztársaság Akadémiája Történeti Levéltárként átvette, már milliós nagyságrendről beszélhettek.
 
Amint azt [[Szabó T. Attila]] nyelvészprofesszor, Kelemen Lajos legközvetlenebblegkedvesebb tanítványa írta: ''„Személyes rábeszéléssel, tanítványai, barátai, tisztelői mozgósításával, széles körű ismeretsége felhasználásával, a napilapokban fáradhatatlan hírveréssel, az adományok jelentőségének nyilvános ismertetésével, méltatásával, kezdve a legnagyobb erdélyi családi levéltárak akkori tulajdonosain, a néhány levélből álló gyűjteményecskék birtokosáig sok-sok embert rávett arra, hogy az erdélyi múlt írásbeliségének anyagába tartozó egyéni vagy családi gyűjteményt megőrzés végett a múzeumi levéltárnak adja át”.''
 
Írásainak bibliográfiája több mint 400 címszót tesz ki. Ezek között számos a forrásközlés, a tanulmány, cikk, könyv, adatközlés. Tudásának mégis csak egy részét tudta közkinccsé tenni, miután idejének legnagyobb részét mások kutatásainak segítésére, a mások számára történő adatgyűjtésre fordította. Többek között 1926-ban rengeteg adalékkal látta el [[Móricz Zsigmond]]ot az ''[[Erdély-trilógia]]'' megírásához. Sok energiáját emésztette el a mindennapi megélhetés biztosítása is. Életének utolsó szakaszában kedvelt időtöltése volt a városnéző séta. Érdeklődőket, bel- és külföldieket kalauzolt végig a történelmi Kolozsvár utcáin és az „Erdélyi Panteonban", a [[Házsongárdi temető]]ben. Hosszas, súlyos betegeskedés után 1963-ban hunyt el [[Kolozsvár]]on.
[[Kép:Kelemen lajos sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|290px|Kelemen Lajos sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben.]]
 
==Tudományos egyesületi tisztségei, tagságai==
33. sor:
* Kolozsvári Kalauz, 1902
* [[Wesselényi Miklós]] báró 1836-i utazásaiból, 1903
* A kolozsvári [[Szabók bástyája (Kolozsvár)|Bethlen-bástya]] történetéhez (Erdélyi Múzeum, 1905);
* Nagy Szabó Ferenc ifjúkora. Az [[Erdélyi Múzeum-Egyesület]] vándorgyűlésének emlékkönyve. Kolozsvár, 1906
* [[Bod Péter]] levelei. Erdélyi Múzeum, 1907
51. sor:
* A [[magyarfenes]]i báró Jósika-kastély, 1927
* A [[gogánváralja]]i mennyezetfestmény készítője és kora, 1928
* A [[Gyergyószárhegy|szárhegyi]] romkastély. Művészeti Szalon. 1928
* A történetíró [[Orbán Balázs]]. Közli Ki volt Orbán Balázs? Emlékezés a legnagyobb székelyre születésének 100. évfordulóján. Székelyudvarhely, 1929
* Báró Bánffy Jánosné Wesselényi Jozefa emlékirata 1848–49-iki élményeiről. Kolozsvár, 1931
* Kolozsvári műemlék-krónika. Pásztortűz, 1938
* A [[házsongárdi temető]], 1940
* A [[Batiz (Hunyad megye)|batizi]] kőedénygyár történetéhez, 1942
64. sor:
* Körséta Petőfi oldalán a százév előtti Kolozsváron, 1946
* Királyfalvi János ítélőmester, 1954
* Művészettörténeti tanulmányok (posztumusz kiadás). [[Kriterion Könyvkiadó]] Bukarest, I. kötet 1977, II. kötet, 1982.
* Születtem Marosvásárhelyt. Önéletrajzi feljegyzések. Összeáll., bev., jegyz. Gaal György, szerk. Jakó Klára. Kolozsvár: Komp-Press Korunk Baráti Társaság. 1993
* Dr. Gidófalvy István (életrajz). Sajtó alá rend., kísérőtanulmány, szerk., jegyz. Sas Péter. Kolozsvár: Művelődés. 2002
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Kelemen_Lajos_(történész)”