„Koloska-völgy” változatai közötti eltérés

A térség ős-földtörténeti képét -– a [[Thetys-tenger]] korszakáig -– helyben kihelyezett [[földtörténet]]i tablón lehet soron követni. A későbbi földtörténeti események -– mivel érzékletesen összefüggnek a ma is láthatókkal -– ennél részletesebb áttekintést kívánnak.

A Kárpát-medencét elöntő újabb tengerből, a [[Parathetis]]ből -– a [[Bakony]] még alacsony szigetként emelkedett ki a késő [[miocén]] földtörténeti korszak idején (13 millió éve).

A Kárpát-medencét e korszak végén (11 millió éve) már a [[Pannon-tenger]] töltötte ki. A tenger sziklás partvonala a [[Balaton-felvidék]] peremén, nagyjában a Koloska völgytorok körül húzódott (a mai 230 m tengerszint feletti magasságnál). A meredek partok mögött fekvő északi területekről patakok futottak le a tengerhez, melynek sekély medencéjében -– a szárazföldről besodort hordalékanyagból -– finom homokos–kőzetlisztes üledékek rakódtak le. A Koloska-völgy őse valószínűleg már ekkor létezett, csak a jelenleginél jóval sekélyebb és kisebb bevágódásként. Folyásirányát az egykori földtani törésvonalak szabták meg, mivel a töredezett [[dolomit]] zúzott zónáiban a víz könnyebben tudott medret vésni magának.

Néhány százezer éve -– a középső [[pleisztocén]]-korban -– a két térség között harántsüllyedés keletkezett, s így a vízfolyások már ennek északi peremén építgették [[hordalékkúp]]jaikat. [[Balatonarács]] a Koloska-patak ősének durva törmelékből lerakódott hordalékkúpjára települt. Időközben -– a [[kainozoikumi eljegesedés]] száraz szakaszaiban -– a szelek nagy mennyiségű port szállítottak ide, amiből lerakódva világossárga [[lösz]]réteg keletkezett.

A [[holocén]] korszak elején -– mintegy tízezer éve -– felépült a hordalékkúp-generáció harmadik tagja, feltehetően a csapadékosabbá váló éghajlat következtében. Úgy ötezer éve lehetett, hogy a korábbi résztavacskák egyesülésével létrejött az igazi [[Balaton]].

A legfiatalabb bevetődés jól látható a Koloska-patak mai völgytalpán. A keményebb [[karbonát]]os kőzetekből álló „V”- alakú völgy aljzatát 5-10 méter vastagságú, kőtörmelékkel kevert löszös üledék tölti ki, amibe néhány méter mélységű, friss vízmosás vágódott. Minden egyes [[felhőszakadás]] alkalmával elmos a víz egy-egy kevés anyagot, s így hátrálva növeli medrét. A Koloska-völgyön néhány métert felfelé haladva -– ahol a két gyalogút összeér -– láthatjuk az eredeti, lösszel kitöltött -– sík aljzatú, meder nélküli völgyszakaszt. Lejjebb, a [[tanösvény]] mentén viszont az [[erózió (geológia)|erózió]] munkáját szemlélhetjük. Az időszakosan lezúduló vizek igyekeznek kiegyenlíteni a területek között meglévő szintkülönbségeket, hordalékot szállítva a Veszprémi fennsíkról a Balatonba. Így végül is megállapítható, hogy a völgy formálódása folytonos és napjainkban is élő folyamat.

A Koloska utca majdnem a templom fél magasságának a szintjében halad. Két fő utca vezet a völgy felé. Az egyik Füred felől a Koloska utca, amely megőrizte régi nevét. A keleti részen pedig a régi Malom utca, amelyek a völgy sziklákkal szinte lezárt bejárata előtt egyesülnek. Az utcában a 4., 9., és 12. számú házak őrzik még a népi építészeti formákat. Ma már védett épületek. Az utcáról lelátni a patakra és annak völgyére. Oda, közvetlenül a víz közelébe nem építettek, mert néha az árvíz még a magasabban fekvő házakat is elérte. Az utca végén volt az egykori, régi oklevelekben sokat emlegetett ''vízimalom''. Ma már nyoma sincs, még a neve is eltűnt. Az utolsó épület a ''pálinkafőzde'', azután kezdődik a szép füves rész, amelyet újabban jórészt beépítettek, házak sorakoznak benne. A 6., 10. és 12. számú házak műemlék jellegűek, az utcába kapcsolódik a régi nevét megőrző „Itatóköz” -– itt hajtották le a patakhoz itatni korábban a marhákat. A 10. és 12. számú házat műemlékké nyilvánították.

A Koloska-csárda után kezdődő tágas -– korábban vizenyős -– sík terület kezdetén, a murvázott közút mellett térképes tájékoztató tábla ad felvilágosítást a völgyről. Keleten a Péter-hegy, nyugaton a Tamás-hegy erdős lejtője dől a völgyre. A Péter-hegyre igen meredek úton lehet csak felkapaszkodni. Tavasszal töméntelen [[árvalányhaj]] díszlik rajta.Ősszel, amikor a [[cserszömörce]] levelei vörösödnek, az egész völgy rendkívül színessé és hangulatossá válik.

A Tamás-hegyre felvezető út már a völgy elejéről indul, s valamivel könnyebben járható, mint a másik. Ezután egy szoros következik, ahol a patak két oldalán a sziklák alig 20 m-re vannak egymástól. (A török időkben itt el lehetett zárni egy kőfallal, és a falu lakói -– a hagyomány szerint -– ide menekültek a törökök elől. A település azonban a XVI. század végére már pusztahely volt.)

A Koloska-csárda után – baloldalt -– a gyalogút bevezet az erdőbe. Ott alakította ki az erdészet azt a sétautat, pontosabban tanösvényt, amely a Koloska-sziklához és a lábánál elterülő forrásvidékhez, illetve az erdőség mélyébe vezet.

A védett terület feletti rész egy sötét, félelmetesnek tűnő, beárnyékolt erdei, völgyi út, egy sziklás, erdős szurdok, a [[dolomit]]vidék jellegzetes élővilágával. Ezt a romantikus sétaút-szakaszt részben természetrajzi tanösvénynek, egyúttal ''erdei tornapályának'' képezték ki. Balatonfüred környékének egyik kedvelt kirándulóhelye. Az árnyas fák közt kialakított tanösvény a hűvös völgyben fakadó források, az időszakos vízmosások által felszabdalt, sűrű erdőkkel borított Balaton-felvidéki peremhegyek jellegzetességéét bemutató -– fizikai és szellemi élményt nyújtó gondosan kialakított és fenntartott létesítmény. A tanösvény és térsége a Balatonfüredi-erdő Természetvédelmi Terület része. A Balatonfelvidéki Nemzeti Park Igazgatóság és a kezdeményező Bakonyerdő Rt. összefogásával 2004-ben készült el. A létrehozók célja, hogy egy kellemes, élményt nyújtó pár órás séta során megismertessék a látogatókkal a völgy változatos természeti képét. A tanösvényen tematikus ismeretterjesztő táblák sora vezeti végig a látogatókat, helybeni konkrétumokkal bemutatva a hely földtörténetét, keletkezésének körülményeit, geológiáját, vízrajzát és talajtanát. Továbbá részletesen ismertetik a völgy madár- és rovarvilágát, flóráját, az erdőtársulások jellegzetességeit. Hallatlanul érdekes témaként mutatja be az erdei életközösségek végtelen bonyolultságában is hallatlanul egyszerű működését, valamint a természetszerű erdőművelés és -gazdálkodás korszerű elveit. A tanösvényről jobbra-balra tekintve egy pusztulásában is élő erdei táj részletei, mohás kőfelületei, faodvai tűnnek elő.

„…. A hajóról nézve laposabban nyúlnak el a hegyek: a László-hegy Aszófőnél -– mögötte a romantikus Malom-völggyel -– majd a hatalmas sebhelyes hegyoldal, a [[filoxéra]] óta lábra állni nem tudó Tamás-hegy. (De sok minden kell egy rekonstrukcióhoz! Pár százezer oltott vessző, meg ugyanannyi tölgycsemete! A kemény akarások időszakában néhány év!) A Tamás-hegy jobb oldalán, Arács fölött egy titokzatos völgykapu látszik, a Koloska! A bal oldalán fekete fenyves emeli meg a lankás hegyoldalt, s így a szelíd lejtők közé zárt völgy csaknem [[Szurdok (felszínforma)|szurdokká]] magasztosodik. Belsejében tiszta patak, hűs gyertyánosok, tán egy bencés kolostor nyomai, s a „hárfaduós" csárda.

A hárfaduó… ! – Kezdő botanikusként jártam az Arács fólötti hegyoldalakat. Este lett, s én alaposan elkeveredtem az északi lejtő kiterjedt erdeiben. Csak hírből ismertem akkor még a csárdát. S egyszer csak az esti fuvallat meg-megszakadó dallamot, hárfák hangját hozta felém. Először beleborzongtam -– hogy kerül az erdő sűrűjébe [[hárfa]]?-, aztán pár perc múlva megláttam a [[csárda]] fényét; a kettős [[boltív]] alatt két aranykezű [[cigány]] hárfázott, oly szépen, ahogy csak az estnek, a hegyoldalaknak vagy tán egy kedves melegséggel csillogó szempárnak játszik valaki. Fának dőlve hallgattam. Balra a kis fahíd alatt halkan csobogott a Koloska-patak vize, s a sötét hegyoldalak között, bolondító mélységgel, hajnali fényben ragyogott a csillagteli ég. Azóta sokszor jártam a völgyben. Szép ma is, de nem is lenne az ember hű élményeihez, ha nem szidná a völgybe épült hatalmas, illúzióromboló magánházat a magánuszodával, s ha nem sírná vissza a vendéglői cigányzene-attrakció helyére a két hárfás cigányt!

Ma már nagyon felkapott hely; elegáns az erdei vendéglátás, a legnagyobb nyári melegben is a nyaraló turistáké a kellemesen hűs völgy. Végigjárni az erdei utat a Koloska-forrásig, mindenkinek élmény! A lágy lankák között szinte megdöbbentő a Veszprémi-plató 270 méteres fennsíkjának letörése, a 40 méteres dolomitsziklafalak! Ajánlatos megnézni a forrást, amely kis tavacskává szélesedik, majd patakként csörgedezik tovább. A szalonnasütő hely mellett -– legalábbis amikor ott jártam -– még a tűzifa is kikészítve, rendbe rakva várta az arra járót, hogy ne tördeljenek le semmit! Nem is nyugodtam, amíg fel nem kerestem a természetőr erdészt, aki kis faházában különös látnivalókkal lepett meg; ágszobrokat gyűjtött már hosszú évek óta. Vádló vagy szelíd tartalommal töltött természet adta szobrait görcsös növények, [[gubacs]]ok vagy [[fakín]] (a tölgyfán élő sárga bogyójú [[fagyöngy]]) formálták. Az erdész háza körül itt is, ott is -– meglepetésszerűen -– egzotikus növények tűnnek fel; [[keleti tuja|életfák]], [[virginiai boróka|virginiai borókák]], [[kínai örökzöld borbolya|kínai örökzöld borbolyák]]. Az ötvenes években exótakert telepítését kezdték itt meg, annak maradványai….” (Részlet: Debreczy Zsolt: „Tavunk a Balaton” c. kötetből. Natura Kiadó ISBN 963-233-071-4)

* Zákonyi Ferenc: Balatonfüred (Adalékok Balatonfüred történetéhez) Veszprém, 1988. -– ISBN 963-7199-05-5

* Sági K. -– Zákonyi F.: Balaton -– Panoráma K. 1988 -– ISBN 963-243-266-5

* Szerk.: Magyarország (4. k.) -– Panoráma K. 1972. -– ATHENAEUM Ny. -72112-1-7273

* Szerk: Tardy J.: Magyarországi települések védett természeti értékei -– Mező Gazda K. -– ISBN 963-7362-13-4

* Szerk: Illés István: Tavunk a Balaton -– Bp. Natura K. 1981 -– ISBN 963-233-071-4