Nem tekinthető isteni kinyilatkoztatásnak ([[sruti]]),<ref>Szó szerint „az amit hallunk”, sruti a kinyilatkoztatás, vagy a legmagasabb fajta hindu szent szöveg. A védák például srutik.''Világvallások'', 814. o.</ref> inkább tradícionálistradicionális eposznak vagy [[szmriti]]nek.<ref>Szent, de csak emlékezetből idézett, és ezért az emberi elme mint közvetítő által megrontott szöveg, és nem közvetlenül az isteni forrásból származó. ''Világvallások'' 868. o.</ref> Ez a forrása számos, a hinduizmus népszerű és bonyolult meseszövésű mítoszának és legendájának. Legnagyobb jelentősége abban áll, hogy forrásokat ad a szociális és viselkedési szabályokra, és az emberi és isteni világ közötti kapcsolatra. A Mahábhárata történetei a kozmikus vallásos kérdések képviselői. Úgy tűnik, hogy a mű ''szmriti''ként a különös szektariánus rajongásnak, vagy a [[bhakti]]nak egy példája. Kapcsolata a Krisna-Visnu kultusszal kimutatható, valamint közvetíti a [[dharma (vallás)|dharma]] és [[bráhman]]ikus áldozatok az eposznál jóval idősebb védikus elképzeléseit.
A mű tizennyolc könyvet tartalmaz ([[parvána]]), amelyet ''Harivamsa'' kiegészített ''Hari'' (Visnu) leszármazási táblázataival.
