Wikipédia

„Pierre Trudeau” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Addbot (vitalap | szerkesztései)
130 152 szerkesztés
a Bot: 40 interwiki link migrálva a Wikidata d:q8619 adatába
TomcsyBot (vitalap | szerkesztései)
botok
315 354 szerkesztés
a Bot: Montreal → Montréal
10. sor:
== Fiatalkora ==
 
[[MontrealMontréal]]ban született, apja [[Charles-Émile Trudeau]], francia–kanadia üzletember és ügyvéd, édesanyja a francia és skót származású Grace Elliott volt. Volt egy nővére Suzette és egy öccse, Charles Jr. (Tip); egész életében közeli kapcsolatban maradt testvéreivel. A családja meggazdagodott mire Trudeau tinédzserkorába ért, amikor az apja eladta jól menő benzinkút vállalkozását az Imperial Oil társaságnak.<ref>{{cite news|url=http://www.theglobeandmail.com/series/trudeau/ambulant.html |publisher=Globe and Mail |work=Pierre Elliott Trudeau: 1919–2000 |title=Ambulant life made him one-of-a-kind |first=Donn |last=Downey |date=September 30, 2000 |accessdate=2006-12-05}}</ref> Trudeau a rangos [[Collège Jean-de-Brébeuf]]-be (egy francia [[jezsuita]] magániskola) járt ahol a [[québeci nacionalizmus]]sal került kapcsolatba. Trudeau apja Pierre tízes éveinek a közepén halt meg, mely mélyen megrázta őt és a családját is. Perre közel maradt anyjához élete végéig.<ref name="memoirs" />
 
Régi barátja és kollégája [[Marc Lalonde]] szerint a kortárs, az egyház által befolyásolt diktátorságok, mint [[António de Oliveira Salazar]] [[Portugália|Portugáliában]] és [[Francisco Franco|Francisco Francóé]] [[Spanyolország]]ban, [[Pétain marsall]]éval egyetemben példaképként szolgáltak sok [[Québec (település)|québeci]] elit [[jezsuita]] iskolában nevelkedett fiatal értelmiséginek. Lalonde szerint Trudeau későbbi intellektuális fejlődése egy „intellektuális forradalmárrá, létesítmény ellenes harcossá a szakszervezetek érdekében és a vallási szabadság támogatójává” Québec elhagyása utáni élményeinek köszönhető, amikor az Egyesült Államokban, Franciaországban és Angliában tanult és beutazta a világot. Ezek a tapasztalatok segítették elszakadni a jezsuita hatástól és tanulmányozni az olyan filozófusokat, mint a francia [[Jacques Maritain]] és [[Emmanuel Mounier]], vagy [[John Locke]] és [[David Hume]].<ref>{{cite news |work=Globe and Mail |title=Closest friends surprised by Trudeau revelations |date=April 8, 2006 |url=http://www.theglobeandmail.com/servlet/story/LAC.20060408.TRUDEAU08/TPStory/?query=Pierre+Trudeau+Hugh+Winsor |format=fee required |first=Hugh |last=Winsor |pages=A6 |accessdate=2006-12-05}}</ref>
 
== Tanulmányai és a második világháború ==
Trudeau a [[Université de Montréal]]on ''(Montréali egyetem)'' szerzett jogi diplomát 1943-ban; tanulmányai során besorozták a hadseregbe, mint több ezer másik kanadai férfit is a [[National Resources Mobilization Act]] ''(Nemzeti készletek mozgósításáról szóló törvény)'' keretében. Csatlakozott a kanadai tisztképző alakulathoz ''(Canadian Officers's Training Corps)'' ahol a többi besorozottal szolgált Kanadában, tengerentúli bevetésre nem alkalmazhatták őket egészen az [[1944-es sorozási válság]]ig. Trudeau azt mondta, hogy részt kívánt volna venni a [[második világháború]]ban, de úgy hitte ezzel hátat fordított volna a québeci lakosságnak akiket szerinte elárult a [[William Lyon Mackenzi King|Mackenzie King]]-kormány. Trudeau a sorozás ellenességére és a háborúval kapcsolatos kétségeire az 1993-as ''Memoirs'' című memoárjában reflektált: „Szóval háború volt? Nehéz ügy... ha francia kanadai voltál MontrealbanMontréalban az 1940-es évek elején, nem hitted automatikusan hogy ez egy [[igaz háború]] volt... általában úgy gondoltunk erre a háborúra mint a szuperhatalmak közti verseny eldöntésére.”<ref>Angolul: „So there was a war? Tough... if you were a French Canadian in MontrealMontréal in the early 1940s, you did not automatically believe that this was a just war... we tended to think of this war as a settling of scores among the superpowers.” – {{cite book|last=Trudeau|first=Pierre Elliot|title=Memoirs|publisher=McClelland & Stewart|year=1993}}</ref>
 
1942-ben az [[outremont]]-i időközi választáson a sorozásellenes jelölt, [[Jean Drapeau]] (később MontrealMontréal polgármestere) mellett kampányolt, és később fegyelmezetlenség miatt kizárták a tisztképző alakulatból. A [[National Archives of Canada]] ''(Kanadai Nemzeti Archívum)'' a kanadai miniszterelnököket ábrázoló életrajzi szkeccseiben bemutat egy a háború során történt esetet Trudeau és barátai [[Porosz Királyság|porosz]] egyenruhákban a hozzájuk tartozó tüskés acél sisakokkal motoroztak.<ref>{{cite news |work=National Archives of Canada, Canada's Prime Ministers, 1867–1994: Biographies and Anecdotes |title=Anecdote: A prime minister in disguise |year=1994 |url=http://www.collectionscanada.ca/primeministers/h4-3382-e.html}}</ref>
 
A háború után Trudeau külföldön folytatta tanulmányait, politikai gazdaságtanból szerzett mesterdiplomát a [[Harvard Egyetem|Harvardon]], majd 1947-ben a [[párizs]]i [[Institut d'études politiques de Paris]]-ban, végül a [[doktorátus]] eléréséhez a [[London School of Economics]]on tanult tovább, de diplomamunkáját nem fejezte be.<ref>{{cite book|title=Citizen of the World: The Life of Pierre Elliott Trudeau'|volume= 1|author=John English|year= 2006}}</ref>
26. sor:
 
== Korai karrierje ==
Az 1940-es évek végétől az 1960-as évek közepéig Trudeau főként MontrealbanMontréalban tartózkodott és sokan értelmiséginek tartották. 1949-ben a munkások aktív támogatója volt az [[azbeszt sztrájk]]ban. 1956-ban egy a témával foglalkozó fontos könyv, a ''La grève de l'amiante'' szerkesztője volt amely amellett érvelt hogy a sztrájk meghatározó esemény volt Québec történelmében, mely a tartományt régóta uraló konzervatív francia-ajkú egyházi intézmény és angol-ajkú üzleti osztály elleni ellenállás kezdetét jelölte.<ref>{{cite book |author=John English|title=Citizen of the World |isbn = 978-0-676-97521-5 (0-676-97521-6) |publisher= Knopf Canada|pages=289,292|date=2006-10-06}}</ref> Az 1950-es évek során Trudeau vezető alakja volt a [[Maurice Duplessis]] [[quebéci miniszterelnök]] elleni ellenállásnak a ''[[Cité Libre]]'' című folyóirat alapítójaként és szerkesztőjeként mely segített megteremteni az értelmiségi bázist a [[Csendes forradalom]]hoz.
 
1949-től 1951-ig Trudeau rövid ideig [[Ottawa|Ottawában]] dolgozott [[Louis St. Laurent]] Liberális párti miniszterelnök [[Privy Council Office]]-ában ''(Királyi Államtanács Hivatala, kb. a miniszterelnöki hivatalnak felel meg)'' mint gazdaságpolitikai tanácsadó. A memoárjaiban azt írja, hogy ezt az időszakot nagyon hasznosnak találta később, amikor belépett a politikába és hogy [[Norman Robertson]] magas rangú köztisztviselő sikertelenül próbálta meggyőzni, hogy maradjon továbbra is.
 
A [[szocialista]] értékei és közli kapcsolatai a [[Co-operative Commonwealth Federation]] (CCF) párthoz köthető értelmiségiekkel (köztük [[Frank Scott]], [[Eugene Forsey]], [[Michael Oliver]] és [[Charles Taylor]]) hatására támogatója és tagja lett ennek a szövetségi [[szociáldemokrata]] pártnak az 1950-es években.<ref>{{cite book |author=John English|title=Citizen of the World |isbn = 978-0-676-97521-5 (0-676-97521-6) |publisher= Knopf Canada|pages=364|date=2006-10-06}}</ref> Ezen kapcsolatok ellenére amikor Trudeau belépett a szövetségi politikai életbe az 1960-as években a [[Liberális Párt (Kanada)|Liberális Párthoz]] csatlakozott és nem a CCF-hez (melyet ekkor már [[New Democratic Party]]nak (NDP, ''Új Demokrata Párt'') hívtak). Ezt több tényezővel magyarázzák: (1) Trudau úgy érezte, hogy az NDP nem szerezhet hatalmat, mert [[Tommy Douglas]] képtelen megnyerni a Québeci választókat, (2) kétsége voltak a kanadai szocialist központosító törekvéseivel szemben (ő egy decentralizáltabb hozzáállást részesített előnyben) és (3) [[kanada alkotmánya]] és [[Québec (tartomány)|Québec]] szerepe Kanadában kapcsán komoly különbség volt Trudeau hozzáállása és az NDP „két nemzet” elképzelése között.<ref>{{cite book |author=John English|title=Citizen of the World |isbn = 978-0-676-97521-5 (0-676-97521-6) |publisher=Knopf Canada|pages=364,365|date=2006-10-06}}</ref>
Az 1993-ban kiadott memoárjaiban Trudeau azt írja, hogy az 1950-es években szeret volna a MontrealiMontréali egyetemen tanítani, de [[Maurice Duplesis]], Québec akkori miniszterelnöke háromszor is tiltólistára tette. [[James Corry]] felajánlott neki egy politikatudományi oktató pozíciót a Queen's Egyetemen, de Trudeau elutasította mert Québecben szerett volna tanítani (a Queen's [[Ontario|Ontarióban]] található).<ref>{{cite book|title=Memoirs|author=Pierre Elliott Trudeau|location=Toronto |year=1993|publisher=McClelland & Stewart|pages=63–64}}</ref> Az 1950-es években az [[Amerikai Egyesült Államok]] tiltólistára tette és megtiltotta neki a belépést az országba mert részt vett egy [[moszkva]]i konferencián és mert előfizetett több baloldali kiadványra. Trudeau később fellebbezett a tiltás ellen, amit fel is oldottak.
 
== Jogprofesszor, belépés a politikába ==
1961 és 1965 között jogi docens volt a Université de Montréalon, közben nézetei egy az állammal szembeni egyéni jogokat előnyben részesítő liberális pozíció felé mozdultak és a [[québeci nacionalizmus]] ellenfele lett. A közgazdasági elmélet terén [[Joseph Schumpeter]] és [[John Kenneth Galbraith]] professzorok voltak rá hatással, míg a [[Harvard Egyetem|Harvardon]] volt. Trudeau kritizálta [[Lester Pearson]] Liberális Pártját amikor az támogatta a kanadai [[Bomarc|Bomarc rakéták]] nukleáris robbanófejekkel való felszerelését. Ennek ellenére barátaival, [[Géad Pelletier]]rel és [[Jean Marchand]]dal együtt meggyőzték, hogy lépjen be a pártba 1965-ben. Ez a „három bölcs” sikeresen indult az [[1965-ös kanadai szövetségi választások|1965-ös választásokon]]. Trudeau-t [[Mount Royal]]ban, nyugat-MontrealbanMontréalban egy biztos liberális kerületben választották meg, ahol [[Alan Macnaughton]] képviselőházi házelnököt követte. 1984-ig, a politikától való visszavonulásáig megtartotta ezt a kerületet, minden választást nagy többséggel megnyerve.
 
A fővárosba való megérezése után Trudeaut Lester Pearson miniszterelnök parlamenti titkárának nevezték ki és a következő év nagy részét utazással töltötte Kanadát képviselve a nemzetközi találkozókon és eseményeken, köztük az [[ENSZ]] előtt is. 1967-ben kinevezték Pearson kormányába, mint igazságügy-minisztert.<ref name="memoirs" />
43. sor:
 
== Miniszterelnöksége ==
Trudeau nem sokkal később kiírta a választásokat június 25-ére. A választási kampányán segített a személyes népszerűség korábban nem látott hulláma a (Lubor J. Zink újságíró által) „[[Trudeau-mánia|Trudeau-mániának]]” elnevezett jelenség<ref>Lubor J. Zink, Trudeaucracy, Toronto: Toronto Sun Publishing Ltd., 1972</ref>), melynek keretében fiatalok bandái csődültek Trudeau köré. A választás eredményét befolyásoló egyik ikonikus esemény annak előestéjén történt az évente megrendezett [[Saint-Jean-Baptiste nap]]i felvonuláson [[MontrealMontréal]]ban, amikor a felkelő [[québeci szeparatizmus|québeci szeparatisták]] köveket és üvegeket dobáltak az emelvény felé ahol Trudeau ült. Segédei azon kérését elutasítva, hogy vonuljon fedezékbe és székében maradt szembenézve a felkelőkkel, nem mutatva félelem jelét. A fiatal politikus képe amint ilyen bátorságról tesz tanúbizonyságot nagy hatással volt a kanadai népre és Trudeau megnyerte a másnap tartott választást.<ref>CBC Archives.[http://archives.cbc.ca/IDC-1-74-2192-13270/people/trudeau/clip7 The PM won't let 'em rain on his parade]. cbc.ca Television felvétele. Felvétel ideje: 1968. június 24.</ref><ref>Maclean's Magazine (April 6, 1998)[http://thecanadianencyclopedia.com/index.cfm?PgNm=TCE&Params=M1ARTM0011606 Trudeau, 30 Years Later]. The Canadian Encyclopedia,''Historica.''</ref>
Miniszterelnökként Trudeau támogatta a [[részvételi demokrácia|részvételi demokráciát]] mint Kanada „[[Igaz társadalom]]má” tételének módját. Élénken védte az újonnan bevezetett általános egészségügyi ellátást és a regionális fejlesztési programokat mint a társadalom igazságosabbá tételének módját. Több eljárásrendi reformot is bevezetetett a parlament és a Liberáis pártválasztmány üléseinek hatékonyabbá tételére és jelentősen megnövelte a miniszterelnöki hivatal méretét és szerepét.<ref name="memoirs" />
 
86. sor:
Memoárjait 1993-ban adta ki; a könyv több százezer példányban kelt el több kiadásban és az egyik legsikeresebb kanadai könyvvé vált.
 
Trudeau politikától való visszavonulása után a történelmi [[Maison Cormier]]-ben lakott [[MontrealMontréal]]ban. Élete utolsó éveiben [[Parkinson-kór]]ban és [[prosztata rák]]ban szenvedett és kevésbé aktívvá vált, bár a 80 éves korában bekövetkezett halálát megelőző pár hónapig folytatta munkáját az ügyvédi irodájában. Legfiatalabb fia, [[Michel Trudeau]] halála 1998 novemberében egy lavina következtében nagyon feldúlta.
 
=== Halála ===
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Pierre_Trudeau”