„Népbíróságok Magyarországon” változatai közötti eltérés

→‎Felállításuk: ötletszerű idézőjelezések kitakarítva
(Nem idézőjelezünk ötletszerűen, nem sugalljuk a tényeket, hanem megírjuk. Forrás nélküli minősítés kiszedve ("botrányos"). Enciklopédiát írunk, nem véleményeket)
(→‎Felállításuk: ötletszerű idézőjelezések kitakarítva)
 
==Felállításuk==
A [[Dálnoki Miklós Béla]] vezette, [[Debrecen]]ben felállított [[Ideiglenes Nemzeti Kormány]] már [[1944]]. [[december 22.|december 22-én]] nyilatkozatban vállalta, hogy bíróság elé állítja a „háborúsháborús és népellenes bűnösöket”bűnösöket, illetve ha „bűneiket”bűneiket más országban követték el, akkor kiadja őket. A nyilatkozatot a [[Szovjetunió]]val [[1945]]. [[január 20.|január 20-án]] aláírt fegyverszüneti egyezményben megerősítették. A kormány [[január 25.|január 25-én]] már meg is tárgyalta az erről szóló rendelettervezetet. A cél a kész rendelet bevezető része szerint az volt, hogy ''„akik a magyar népet ért történelmi katasztrófa okozói, illetve részesei voltak mielőbb elnyerjék büntetésüket”''.
 
A kész rendeletet 81/1945. M. E. számon [[február 5.|február 5-én]] hirdették ki. Ekkor azonban a népbíróságok ténylegesen már működtek. A [[Budapesti Nemzeti Bizottság]] már január végén döntött a Budapesti Népbíróság felállításáról. A Néptörvényszéknek nevezett testület elnökévé [[1945]]. [[január 30.|január 30-ával]] [[Major Ákos]]t nevezték ki, a következő nap pedig Szabó Ferenc lett a népbíróság ügyésze. Február 3-án, tehát a rendelet kihirdetése előtt a [[Major Ákos]] vezette tanács már ítéletet is hirdetett. (Rotyis Péter tartalékos főtörzsőrmester és Szívós Sándor tartalékos szakaszvezető ügyében, akiket 124 rendbeli gyilkossággal vádoltak a 401. számú különleges munkásszázad tagjainak sérelmére. Már másnap mindkettejüket nyilvánosan felakasztották, az [[Oktogon]]on).