„Szergej Alekszandrovics Jeszenyin” változatai közötti eltérés

1915-ben Szentpétervárra költözött, ahol [[Alekszandr Blok]]nak írt üzenete után a költő találkozásra hívta: „Ma itt volt nálam egy rjazanyi ifjú a verseivel. 19 éves. A versei frissek, tiszták, hangosak, bőbeszédűek. 1915. március 9-én járt nálam.”<ref>Не жалею, не зову, не плачу: Стихотворения, поэмы.;{{refhely|Nye zsaleju|355. o.</ref>oldal}} Blok bevezette az irodalmi társaságba, megjelentette négy versét a Golosz zsiznyi (Az élet hangja) c. folyóiratban. Itt ismerkedett meg Szergej Gorogyeckijjel, [[Nyikolaj Kljujev]]vel és [[Andrej Belij]]jel. Kljujev különösképpen nagy hatást gyakorolt rá, az ő tanácsára kezdett el orosz népi ruhában járni. Kljujevvel való szoros barátsága miatt szárnyra kaptak olyan hírek is, hogy Jeszenyin és Kljujev szeretők voltak,{{refhely|Lukjanov|124. oldal}} erre azonban nincsenek konkrét bizonyítékok.{{refhely|Lukjanov|126. oldal}} Alekszandr Lukjanov kutatásai szerint a költő rengeteg figyelmet és szeretet igénylő személyiség volt, ezért vonzódott bárkihez, aki szerette, de ez számára nem jelentett szexuális jellegű kapcsolatot.{{refhely|Lukjanov|127. oldal}}