Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
Február 2-an a harcoló felek megkezdtek tárgyalni. A németek követelték, hogy a lengyelek felbontsák a Nagy-lengyelországi Hadsereget, elismerjék a német jogokat Nagy-Lengyelország iránt és megfizetsenek kárbantartást a harcok folyamán kitűnő károkért – azért a tárgyalás megszakadt.
 
Január 26-án lefolyott a választás a lengyel parlamentbe (Szejmbe). Mivel pedig Nagy-Lengyelország, Pomeránia és Szilézia formálisan még Németország részei voltak, ott nem folytatták le a választást, hogy ne tűnjenek ki problémák Lengyelország számára nemzetközi kapcsolatokban, ha a nagy-lengyelországi felkelés elvesztene. A felkelés győzelme esetében pótlágos választást terveztek Varsóban. Egyelőre pedig, február 7-én, Józef Piłsudski Államfő kiadta a dekretumot, amely megengedett a németek által megszállt területekből származó 16 képviselőt a lengyel Szejm üléseibe. Február 14-én egy nagy-lengyelországi képviselő, '''Wojciech Trąmpczyński,''' szejmmarsall lett (= szejm elnöke) – tehát, az egyik legfontosabb állást teljesítő személy egy idegen állam polgárságú volt. Hasonlóan, már január 16-án két nagy-lengyelországi lett miniszterréminiszter [[Ignacy Jan Paderewski]] kormányában.
 
Február 10-én NRL feloszlatta minden várostanácsot és meghatározta az önkormányzati választást március 25-ére. A célja az volt, hogy a nagy-lengyelországi önkormányzatban a lengyelek kormányozzanak.
494

szerkesztés