„Paulay Ede” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
4. sor:
==Életpályája==
Édesapja Paulay György, kincstári tisztviselő, a sóhivatal pénztárnoka, mázsamesteri beosztásban sóellenőr volt, édesanyja Zahorai Mária. Ede gyermeküket 1836. március 15-én kereszteltették meg, aki a legidősebb volt a házaspár öt fiúgyermeke közül.
Paulay Ede a gimnáziumot [[Sátoraljaújhely]]en, Budán és [[Kassa|Kassán]] végezte. Szülei akarata szerint az egyházi pályára, a premontrei rendbe kellett volna lépnie, lelke azonban a művészi pályára vonzotta és 1851-ben Kassán színész lett. Álnevet vett fel és tíz évnél tovább volt a vidéki színpad kedvelt művésze; bejárta [[Kolozsvár]], [[Szeged]], [[Debrecen]], [[Győr]] színpadait. 1854 szeptemberében a Láng Boldizsár által vezetett társulnak volt a tagja, novemberben már saját nevén szerepelt. 1856 májusában a Havi-Hegedüs társulatnál játszott, 1858 márciusában pedig a Latabár Endre társulatnak volt tagja. 1859-ben Kolozsváron lépett fel, de 1860-ban újból Latabár Endréékkel szerepelt. 1861 szeptemberében a Follinus János féle társulatban lépett színpadra Kolozsváron, nyáron pedig [[Marosvásárhely]]t és [[Nagyvárad]]on láthatta a közönség.
14. sor:
1864-ben a Drámabíráló Bizottság tagja lett.
1868-ban Radnótfáy Sámuel, a Nemzeti Színház igazgatója nevezete ki rendezővé. 1868. március 11-én került színre első munkája, a Hamlet volt, ez volt az [[Arany János]]-féle fordítása első színpadi bemutatója.
Paulay mint színész a pesti színpadon nem emelkedett első rangra, mint drámai rendező is működött 1873-ig. Kellemetlen intermezzo zajlott le [[1874]]-ben, miután egy súgóval folytatott vitája tettlegességig fajult.▼
▲Paulay mint színész a pesti színpadon nem emelkedett első rangra, mint drámai rendező is működött 1873-ig.
1877 augusztus havától [[Szigligeti Ede]] drámai igazgató alatt állandó drámai főrendező lett; miközben a színészi pályáról is lelépett, mert főrendező nem lehetett többé működő színész. Tevékenységét egészen az országos színi iskolának szentelte, ahol mint tanár és aligazgató működött. 1872-ben belügyminiszteri meghatalmazássa nagyobb tanulmányutat tett Francia-, Német- és [[Olaszország]]ban, hogy Bécs, München, Lipcse, Berlin, Drezda, Párizs és London színházait meglátogatassa és működési struktúrájukról, munkamódszereikről jelentést írjon. 1876-ban ismét [[Párizs]]ba és [[London]]ba utazott. ▼
1868 és 1873 között színpadra vitte többek közt a Bánk bánt, az Othellót, a Szentivánéji álmot, a Rómeó és Júliát. Kellemetlen intermezzo zajlott le 1873 márciusában, amikor a Salome rendezése idején Paulayvel egyik súgója tréfálkozott, s a méltatlannak vélt ugratás következtében a rendező súgót megverte. Ez azt eredményezte, hogy rendezői tevékenységét azonnali hatállyal be kellett fejeznie. Állása csupán nyugdíjjogosultsága miatt maradt meg. Az esetről Paulay [[Jókai Mór]]nak is beszámol egyik levelében.
Amikor Szigligeti 1878. január 19-én meghalt, őt nevezték ki a Nemzeti Színház drámai igazgatójának; midőn pedig az [[Magyar Állami Operaház|opera]] átköltözött újonnan épült Andrássy úti díszes hajlékába, a Nemzeti Színház főigazgatója lett. Ezen állását 1894. március 12-én Budapesten történt haláláig töltötte be. ▼
[[1874]]-ben, miután egy súgóval folytatott vitája tettlegességig fajult.
▲1877 augusztus havától [[Szigligeti Ede]] drámai igazgató alatt állandó drámai főrendező lett; miközben a színészi pályáról is lelépett, mert főrendező nem lehetett többé működő színész. Tevékenységét egészen az országos színi iskolának szentelte, ahol mint tanár és aligazgató működött. 1872-ben belügyminiszteri meghatalmazássa nagyobb tanulmányutat tett Francia-, Német- és [[Olaszország]]ban, hogy Bécs, München, Lipcse, Berlin, Drezda, Párizs és London színházait meglátogatassa és működési struktúrájukról, munkamódszereikről jelentést írjon. 1876-ban ismét [[Párizs]]ba és [[London]]ba utazott, hamarosan nemzetközi szaktekintéllyé vált.
Kapcsolatban állt [[Heinrich Laube|Heinrich Laubéval]], a korszak egyik leghaladóbb német színházi emberével. Paulay az sztárkultusz-szal ellenben a társulati egység szerepére helyezte a hangsúlyt és az egyéni csillagoás helyett az összjáték fontosságát helyezte előtérbe, ezzel némi puritanizmust vitt az előadások díszletvilágába. Míg a XIX. százazd elején inkább a hagyományos, kántáló jellegű uralkodott, az egyszerűségnek köszönhetően kialakult a természetes színpadi beszéd. Paulay az ún. meiningeni stílust alkalmazta, mely a kor nagy újításának számított, lényege az volt, hogy rendezéseiben a történeti hűségre törekedjen.
▲Amikor Szigligeti 1878. január 19-én meghalt, [[Podmaniczky Frigyes]] őt
A színművészek oktatásában is szerepet vállalt: a Színitanodának alapításától, [[1863]]-tól tanára és titkára, majd 1874-től aligazgatója volt. Tagja volt 1876-tól a [[Petőfi Társaság]]nak is. Az 1893-ban utódintézményként megalakult Színművészeti Akadémiának ő volt az első igazgatója. A [[Kisfaludy Társaság]] 1882. február 8-án választotta meg rendes tagjának.
24 ⟶ 32 sor:
Legnagyobb érdeme marad a régibb magyar drámai irodalom fölelevenítése, elavult nyelvű, de még hatást igérő darabok kijavítása által. Számos színdarabot magyarra fordított és sok szakcikke jelent meg.
Síremlékét (a reliefet mintázta Margo Ede) 1897. november 26-án leplezték le a budapesti [[Kerepesi úti temető]]ben. Második neje volt [[Adorján Berta]] drámai színésznő, akit 1884. június 22-én vett feleségül és aki férje halála után 1895. október 15-től ismét a Nemzeti Színház keretébe lépett.
==A magyar drámáért==
| |||