„Lightnin’ Hopkins” változatai közötti eltérés

A texasi születésű Sam Hopkins érdeklődése 8 éves korában fordult a [[blues]] felé, amikor megismerkedett [[Blind Lemon Jefferson]]nal egy egyházi pikniken [[Buffalo, (Texas)|BuffalobanBuffalóban]]. Ettől fogva távoli unokatestvérétől [[Alger "Texas" Alexander]] country blues énekestől tanult. Az 1930-as évek közepén – ismeretlen bűntett miatt – a houstoni megyei börtön farmjára küldték. Az 1930-as évek végén Hopkins Houstonba költözött Alexanderrel és sikertelen kísérletet tettek az ottani zenei életben való feltűnésre. Hopkins az 1940-es évek elején vissza is költözött Centerville-be, ahol egy farmon dolgozott segítőként.

Hopkins szerencsecsillaga 1946-ban ragyogott fel, amikor Houstonban a Dowling Streeten levő Third Wardban énekelt (itt lépett fel később a leggyakrabban) és felfedezte őt [[Lola Anne Cullum]] a [[Los Angeles, California|Los Angeles]]-i [[Aladdin Records (US)|Aladdin Records]] lemezcégtől. Cullum rávette Hopkinst, utazzék Los Angelesbe, ahol Wilson Smith zongoristával egy duót alakítottak. A duó 1946-ban 12 számot vett lemezre. Az Aladdin Records egyik vezetője ötlötte ki, hogy a párosnak „dinamikusabb” neveket kell kapnia: így lett Hopkins "Lightnin'", Wilson pedig "Thunder". Hopkins további számokat játszott lemezre 1947-ben az Aladinnál, ám hamarosan honvágya támadt. Visszatért Houstonba és következő felvételeit már a [[Gold Star Records]]nál vette fel. Ezután számos lemeztársasággal dolgozott. 1960-as Mojo Hand című dala a klasszikus bluesok közé tartozik.

Az 1970-es évek végéig tartó pályafutása nagy részében Houstonban lépett fel, éjszakai klubokban. Néha az Amerikai Egyesült Államok más államaiban is turnézott. 35 éves pályafutása alatt több lemezt készített, mint bármelyik másik blueszenész. Felvételeinek számát 800 - 1000-re becsülik.