„Robert Boyle” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Munkássága: az első |
|||
11. sor:
"A kémia tulajdonképpen a tizenhetedik században vált önálló tudománnyá, elsősorban Robert Boyle munkásságának köszönhetően, aki igen sokat tett azért, hogy eloszlassa a kémiát valami kétséges áltudománynak tekintő nézeteket. Boyle ''A kételkedő kémikus'' című könyvében a kísérleti megfigyelés és a kémiai reakciók kvantitatív módszerekkel történő tanulmányozásának fontosságát hangsúlyozza. Legmaradandóbbak az égéssel és a kalcinálással kapcsolatos úttörő jelentőségű kísérletei, valamint az a megállapítása, hogy a gáz térfogata fordítottan arányos a gáz nyomásával."<ref>A LIFE OF MAGIC CHEMISTRY - Autobiographical Reflections of a Nobel Prize Winner. Wiley-Interscience, 2001. - Magyarul: ÉLETEM ÉS A MÁGIKUS KÉMIA - Egy Nobel-díjas önéletrajzi gondolatai. Bp.: BETTER - Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002.</ref>
1653-ban [[John Wilkins]] meghívja az oxfordi egyetemre. Ott Wilkins ifjú pártfogoltját [[Robert Hooke|Hooke]]-ot alkalmazza asszisztensként. Hooke segítségével kitűnő légszivattyút szerkesztett (1659-ben). Elsőként fedezte fel, illetve publikálta (1662-ben), hogy a gázok térfogata fordítottan arányos a rájuk ható nyomással (ez az [[általános gáztörvény]] egy speciális esete, az ún. [[Boyle–Mariotte-törvény]]). Elsőként állított elő [[hidrogén]]gázt 1671-ben. Boyle [[foszfor]]ról szóló leírásához 200 évig nem tudtak újat tenni. Ő alkotta meg a sav-bázis koncepciót és a modern laboratóriumi kísérletezés alapjait.<ref>{{cite web |url=http://www.litencyc.com/php/speople.php?rec=true&UID=522 |title=Robert Boyle |accessdate=2012-01-24 | publisher=litencyc.com |language=angol}}</ref><ref>{{cite web |url=http://plato.stanford.edu/entries/boyle/ |title=Robert Boyle |accessdate=2012-01-24 | publisher=Stanford Encyclopedia of Philosophy |language=angol}}</ref> Boyle londoni laboratóriuma volt az első tudományos kutatóintézet.<ref>Vekerdi László: Így élt Newton. Móra Könyvkiadó, Budapest. 1977. </ref>
== Források ==
| |||