„George Byron” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
életkor sablon
McAnt (vitalap | szerkesztései)
alma mater korrekció
36. sor:
Angol arisztokrata családból származott, apja nagy múltú, nagy tekintélyű főúri család sarja volt, azonban kártyás, részeges, szenvedélyes párbajozó. Anyja [[skótok|skót]] [[kálvinizmus|kálvinista]] család lánya volt, aki miatt apja anglikán családja Byront és anyját elutasította. Szülei viszonya, természetük összeférhetetlensége miatt nagyon korán megromlott, így apja elhagyta őket és [[Franciaország]]ba ment. Később amikor egy szabálytalannak minősülő, halálos kimenetelű párbaj miatt gyilkossággal vádolták, agyonlőtte magát. Mivel az anyját annak családja és a férje családja is kitagadta nagy szegénységben nevelte fel az akkoriban George Noel Gordon nevet viselő fiát. Byron szegény gyerekként nőtt fel, ráadásul anyja nyomoréknak tartotta és mondta, mert születésekor az egyik lábfeje torz volt, és emiatt később sántított. [[1798]]. [[május 21.|május 21-én]] Byron nagybátyja meghalt, de mivel utódai nem voltak a gyermek Byron örökölte a vagyont és a címet, így ő lett [[Newstead]] ura, a VI. Byron báró.
[[Fájl:Byronmother.jpg|bélyegkép|240px|Catherine Gordon, Byron anyja]]
Tanulmányait az ''Aberdeen Grammar School''-ban kezdte, majd [[1801]]-ben a ''Harrow School''-ba került, ahol egészen 1805-ig maradt. Itt tagja volt az iskola [[krikett]] csapatának. Ezekután a [[cambridgeCambridge-i Egyetem]]i-en a ''Trinity College''-ben tagjaként tanult, ahol kitűnő minősítéssel végzett. Első verseskötetei, a „Múlandó versek” címmel (1806), „A tétlenség órái” (1807) ezekben az években, diákkorában jelentek meg. Hamar elnyerte fiatal olvasók tetszését és Byron rengeteg barátok és szeretőket szerzett magának. Miután visszatért Cambridgebe, megismerkedett John Cam Hobhouseal, a [[whiggizmus]] liberális képviselőjével. 1808-as év első felétől érzelmi és érzéki élete kalandossá vált, melynek következményeként megbetegedett.<ref>[http://englishhistory.net/byron/life.html The Life of George Noel Byron]</ref>
 
Gyönyörűségét lelte abban, ha botrányt okozhatott, féktelen, vad természetű volt, a komoly folyóiratok minden politikai oldalról szidalmazták, Brougham, az Edinburgh Review kritikusa hevesen támadta. A kritikára kritikával válaszolt, [[Alexander Pope|Pope]] stílusában megirta az „Angol dalnokok és skót kritikusok" című művét melyben az ismertebb írókat, költőket, esszéistákat parodizálta, nevetségessé téve a kor irodalmát