„Eugène Scribe” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
5. sor:
==Élete==
Scribe még iskolás gyermek volt, amikor édesajpát elvesztette, családja egyhamar nehéz anyagi körülmények közé jutott. Jó tanulmányi eredményeinek köszönhette, hogy tanítói közbejárására magas ösztöndíjban részesítették. Előbb jogot tanult, vizsgái is kiválóan sikerültek, de húszévesen már a színműirásra adta magát.
Első darabja: ''Les dervis'', megbukott, következő darabja sem sikerült, de Delestre-Poirsonnal együtt írt ''„A nemzeti gárda egy éjszakája”'' (''Une nuit de la garde nationale'', 1816) című színműve diadalt aratott. ''Flore et Zéphire, Le comte Ory'' (1816), ''Le nouveau Pourceaugnac, Le solliciteurs'' (1817), továbbá kis énekes vígjátékai (comédies-vaudevilles), melyeket a Vaudeville- és a Variétés-színház számára írt, szintén tetszésben részesültek. A Gymnase-színház megnyíltakor (1820) Srcibe új működési tért nyert. Delestre-Poirson, aki a színház vállalkozója volt, hosszú időre szóló szerződés által biztosította magának Scribe műveit. A Gymnase-színháznak mintegy 150 darabot írt, amelyek ''Répertoire du Chéâtre de Madame'' cím alatt külön is megjelentek. Hogy ilyen nagy igényeket kielégíthessen, Scribe valóságos műhelyt rendezett be, ahol egy csomó állandó és rendkívüli munkatárs dolgozott, akik közül egyik az alapeszmét, a másik a kidolgozás tervét, az egyik a párbeszédet, a másik a kuplékat adta. Élükön [[Germain Delavigne]], Scribe egykori iskolatársa és Mélésville állottak. Ezekhez csatlakoztak H. Dupin, Brazier, Varner, Legouvé, Bayard, Carmouche, Xavier stb. Scribe, aki nagyon könnyen dolgozott, mindennek vezetője volt, megvázolta a darab tervét, majd kidolgozta. Ezt a virágzó üzletet az 1830-as forradalom zavarta meg. Némely kisebb társadalmi vígjátékkal (''Valérie'', 1822 és ''La mariage d'argent'', 1827) Scribe már néhány évvel korábban a Théâtre Françaisban is fellépett. Most ennek színpadán a politikai-szatirikus vígjátékkal tett kisérletet és ''Bertrand et Raton ou l'art de conspirer'' (1833) és ''La camaraderie'' című darabjaiban az új kormányt csipkedte. Majd leghíresebb vígjátékai, erkölcsi komédiái és történelmi cselszövényes darabjai következtek: ''Une chaine'' (''Lánc'', ford. Nagy Ignác és Vajda Péter); ''Le verre d'eau'' (1842, ''Egy pohár viz'', ford. Nagy Ignác); ''Le Puff ou mensonge et vérité'' (1848); ''Adrienne Lecouvreur'' (1849); ''Les contes de la reine de Navarre'' (1851); ''Reves d'amour'' (1859) stb.
| |||