„Sába királynője (opera)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
26. sor:
Másnap megbeszélték a részleteket, és tizenegy nap múlva el is készült az első felvonás szövege. Goldmark jónak találta, de a második felvonás megírása után Mosenthal elakadt. Hónapok teltek el az író kínlódásával, mire Goldmark megelégelte a dolgot, és a harmadik felvonást végül maga állította össze. A [[próza]]i szöveget aztán Mosenthal segítségével formálta át [[Költészet|verssé]]. Ezután Mosenthal tovább dolgozott a még hátra lévő két felvonáson, de Goldmark folyton elégedetlen volt vele. Az alkotó páros rengeteget vitázott, Mosenthal átírta a szöveget, miközben Goldmark húzásokat javasolt. Végül az öt felvonásos darabot négy felvonásossá rövidítették le.<ref name="története" />
A zeneszerző már az első két felvonás elkészülte után komponálni kezdett. A magyar államtól ekkoriban évi 800 forintos ösztöndíjat kapott, ez lehetővé tette számára, hogy elhagyja Bécset. [[Badeni járás|Baden]]be utazott, és ott folytatta a munkát. Egy nap Karolin meghívta magukhoz [[Gmunden]]be. Goldmark ekkor ide tette át székhelyét. A munkával egészen addig jól haladt, amíg meg nem érkezett a tengerentúlról a zeneszerző József nevű bátyja. Goldmark ekkor visszatért Bécsbe, hogy testvére segítségére legyen, akit még az 1848–49-es eseményekben betöltött szerepe miatt marasztaltak el a [[császár]]i udvarban. A zeneszerző
Az első két felvonást már korábban eljuttatta Desoff operai karmesternek, majd 1872-ben a teljes művet benyújtotta a [[Burgtheater|Bécsi Udvari Operaházhoz]], azonban az opera vezetőségének tetszését és támogatását nem nyerte el. Hosszú hónapokat várt az operaigazgató válaszára, de az nem érkezett meg. Közben eljött az 1873-as esztendő, amikor Bécs a [[világkiállítás]] színhelye volt. Goldmark joggal reménykedhetett benne, hogy ez alkalommal előveszik több [[Osztrák–Magyar Monarchia|monarchiabeli]] muzsikus újabb darabjait, közte a ''Sába királynőjé''t is. Ehhez kapcsolódik egy [[anekdota]], amely szerint a zeneszerző egy este összefutott a szövegkönyvíróval, aki gúnyosan jegyezte meg neki, hogy ne aggódjon, az opera új bemutatójának a szerepeit már régen ki is osztották. Goldmark meglepve kérdezte, hogy valóban? Mire Mosenthal: igen, az [[Aida (opera)|Aida]] lesz az. Mindezek ellenére a ''Sába királynője'' a korbeli bécsi muzsikusok egyik állandó beszédtémája volt.<ref name="története" />
| |||