„Vaszilij Alekszejevics Gyegtyarjov” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
20. sor:
Fjodorov a kovrovi fegyvergyárban megalapította a [[Szovjetunió]] első automata fegyverekkel foglalkozó tervezőirodáját, amelynek kezdetben ő volt a vezetője, helyettese pedig Gyegtyarjov lett. Mellette kezdett dolgozni tanítványként és asszisztensként a később szintén hírnevet szerző [[Georgij Szemjonovics Spagin|Georgij Spagin]].
 
Gyegtyarjov 1923-ban önálló fegyver tervezésébe kezdett, egy könnyű géppuskát tervezett. 1924-ben a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]] utasítására átálltak egységesen a 7,62 mm-es lőszerre, így az 1927-re elkészült és rendszeresített [[DP golyószóró|DP (vagy DP–27)]] [[golyószóró]] ''(ДП – Дегтярёва Пехотный)'' már ezt a lőszert használta. A fegyver konstrukciója meghatározóvá vált később a Vörös Hadsereg fegyverzetében. A Gyegtyarjov-konstrukciókra tipikusan jellemző dobtárat kapott fegyvert még a II. vilgáháborúban is széleskürűen alkalmazták. A DP alapján elkészítette a repülőgép-fedélzeti változatot. Ez 1928-ra készült el, és DA ''(ДА – Дегтярёва Авиационный)'' típusjelet kapta. 1930-ban elkészült a DA–2 ikercsövű változat is. A DA és DA–2 géppuskákat az I–3, [[Polikarpov I–5|I–5]], I–14 és I–15 vadászgépeken, valamint a [[TB–1]] és TB–3 bombázókon a légilövészek használták. A DP harckocsiba szánt változatát, a DT-t ''(ДТ – Дегтярёва Танковый)'' 1929-ben készítette el, ez a II. világháború előtti szovjet harckocsik alapvető géppuskája volt.
 
1929-ben több géppisztolyt is tervezett, amelyek közül a PPD–34-t kisebb mennyiségben gyártották is. A géppisztolyhoz Gyegtyarjov a finn Soumi géppisztolyon alkalmazott csigatárat használta. Később a modernizált váltzata, a PPD–34/38 és a PPD–40 is elkészült. A PPD-k mégsem bizonyultak sikeres konstrukciónak. Helyettük az egyszerűbb felépítésű és olcsóbban gyártható, Spagin által tervezett [[PPS–41|PPS]]-t gyártották a [[Vörös Hadsereg]] részére a második világháborúban.