„Holland nyelv” változatai közötti eltérés

A holland [[helyesírás]] egyik érdekes fejezete a hosszú magánhangzók írásmódja: ha a [[szó (nyelvészet)|szó]] utolsó szótagjában állnak, kettőzve írjuk őket, más esetekben csak egy betűvel, annak ellenére, hogy a kiejtésük nem változik. Például az ''ik maak'' (én csinálok, ejtsd ''ik mák'') kifejezést két ''a''-val írjuk, a ''ze maken''-t (ők csinálnak, ejtsd ''zö máken'') eggyel, mert a ragozott alakban a hosszú magánhangzó már nem az utolsó szótagban van. Ugyanez a viszony van a ''boom'' (fa, ejtsd ''bóm'') szó és többes számú alakja (''bomen'', ejtsd ''bómenbóme'') között. [[Szóösszetétel|Összetett szavakban]] a tagok külön értelmezendők, az első tag végén is kettőzve írjuk a hosszú magánhangzót, például a ''raadhuis'' (városháza) szóban.

* A magánhangzó feletti két pont (holland neve ''trema'') nem hangváltást jelez, mint a [[német nyelv|németben]]: azt mutatja, hogy a betűt külön, a szomszédos betűktől függetlenül kell ejteni, tehát az nem egy [[diftongus]] része. Például ''Izraël'' nevében az ''ae'' betűkapcsolatot aa-nak(!) megfelelő hanggal jelölnék, ha nem lenne ott a két pont. Összetett szavakban is alkalmazzák, ha a szóhatárokon magánhangzók kerülnek egymás mellé. Ilyenkor magyar szemnek egészen furcsa szóalakok is létrejöhetnek, akár három-négy azonos betű is állhat egymás mellett, például ''tweeëntwintig'' (=huszonkettő, tulajdonképpen ''twee-en-twintig'').

* Ha egy szó, illetve szótag hangsúlyos ejtését írásban is jelölni akarják, vesszőt tesznek a magánhangzóra. Például a ''nu'' (=most, ejtsd ''nü'') szót reklámtáblákon gyakran látni ékezettel ''(nú)'', ha egy „csak most” érvényes leárazásra hívják fel a figyelmet. Ha a hangsúlyos szótag hosszú magánhangzót tartalmaz, mindkét betűre kiteszik a vesszőt: ''een hond'' (=egy kutya, itt az ''een'' határozatlan névelő) – ''één hond'' (=egy kutya, itt az ''één'' számnév, tehát egy darab kutyáról van szó). ''Een'' és ''één'' kiejtése '''nem''' azonos. Az een, mint határozatlan névelő kiejtése rendhagyó: [ən]. Az één kiejtése [é(j)n]. Ezenkívül a vessző [[jövevényszó|jövevényszavakban]] is előfordul (például ''café'').