|
==Élete==
[[Fájl:Komárom170.JPG|bélyegkép|250px|Arányi Lajos 2008-ban felavatott emléktáblája a komáromi Klapka-téren]]
Apja megtelepedett szászok Meisch-féle nemzetségéből származott. Arányit hároméves korában Strobly Márton vagyonos nagybátyja fogadta örökbe, aki nagy gondot fordított nevelésére: 14 éves koráig a [[latin nyelv|latin]], [[német nyelv|német]], [[francia nyelv|francia]] s, [[olasz nyelv]]benre, a rajz-rajzra, szinészet-színészetre és szépirásbanszépírásra oktattatanította. Gimnáziumi tanulmányait [[Buda (történelmi település)|Budán]] és [[Pest]]en a piaristáknál folytatta, itt egyszersmindvégezte a bölcseletet és a jogot is végezte,. [[angol nyelv|angolAngol]] sés [[görög nyelv|görög]] nyelvtani, természetrajzi sés kórbonctani előadásokat is hallgattott;, festészetre Richter tanította. [[1831]]-ben Pesten a [[kolera]]járvány alatt otthon tartózkodott jogászként, és nagy bátorságot tanúsított a kolerások ápolásában, ezért édesanyja rávette, hogy a jogi pályát az orvosival cserélje föl.
Az iskolai szünetben gyalog bejárta Magyarországot és a birodalom összes tartományát, elmélyítette néprajzi sés nyelvészeti ismereteit öregbítette és, megismerkedett a népies gyógymódokkal és helyi betegségekkel is, erről tanúskodik száz ívnél hosszabb útleírása, melyet saját rajzaival látott el. A szigorlatok letétele után azonnal tanársegéd lett [[Bene Ferenc (orvos, 1775)|Bene Ferenc]] mellett. Két évig dolgozott itt, ezután [[Padova|Padovába]], majd innen fél év múlva [[Bécs]]be ment híres tanárok előadásait hallgatni. Bécsben négy és fél évet töltött, főleg kórbonctant, törvényszéki orvostant és életmentést tanult. [[1844]]-ben Pesten a kórbonctan rendkívüli tanára lett, [[április 11.|április 11-én]] tartotta székfoglaló beszédét. [[1847]]-ben Bécsbe küldték, hogy ott 3 hónap alatt megtanulja az akkor híressé vált uroszkópiát (vizeletvizsgálatot) megtanulja.
[[1848]]–[[1849]]-ben az iskolák zárva voltak. Arányi az önkéntesek sorába lépett, eleinte zászlóalji, később második tábori főorvos lett, emiatt [[1850]]-ben hivatalától 9 hónapighónapra fölfüggesztették. [[1855]]-ben [[Csausz Márton]] tanárt helyettesítette és másfél évig látta el az igazságügyi és a patológiai bonctan tanszékét, az előadásokon rögtönzött 80 ívnyi tábla rajzolásával. Egészsége annyira megromlott, hogy csak [[1860]]-ban foghatott kórbonctana sajtó alá rendezéséhez. [[1858]]. [[december 15.|december 15-én]] a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagjává választotta, [[1861]]. július elején pedig kinevezték őt a kórbonctan rendes tanárává az egyetemen.
Arányi saját tudománya mellett [[régészet]]tel is foglalkozott, e téren is nagy buzgósággal tervezett, indítványozott, működött. A [[budai vár]]ban levő történelmi emlékű házaknak és pontoknak emléktáblákkal való megjelölésének ötlete tőle származott és a kivitelben is neki volt a legnagyobb szerepe. A [[vajdahunyadi vár]] restaurálását is ő indítványozta először. Több ízben odautazott, pontos és részletes rajzokat készített, fáradozott és áldozott; az ő tevékenységének is köszönhető a lovagvár helyreállítása.<!--az eredeti szövegben: „az ő tevékenységének köszönhetően eredeti díszébe lett visszaállítva”, anon ezt írta bele: „ez téves információ, mivel Schultz, majd Steindl restaurálása és a későbbi szakszerűtlen beavatkozások igen csak eltértek a középkori eredetitől”-->
Arányi a hetvenes évek elején vonult nyugalomba, azonbande a budai állami tanító-képzőtanítóképző intézetben még azutánezután is több éven át tartott az életmentésről előadásokat.
==Munkái==
|
