„Károlyi Sándor (hadvezér)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: 2 interwiki link migrálva a Wikidata d:q1123522 adatába |
|||
11. sor:
1697-ben, még a [[hegyaljai felkelés]] kitörése előtt elfogatta [[Esze Tamás]]t és [[Kis Albert]]et, a mozgalom [[Tisza]]-vidéki szervezőit, akik a lázadás leverése után komolyabb felelősségrevonás nélkül szabadultak. [[1703]]-ban a [[breznai kiáltvány]] kibocsátását követő és a [[Rákóczi-szabadságharc]]ot előkészítő [[tiszaháti felkelés]]t (Esze és Kis Albert csapatait) Károlyi Sándor verte szét június 7-én [[Dolha|Dolhánál]] a megyei felkelőkkel és császári katonákkal. A győzelemről személyesen tett jelentést [[Bécs]]ben, egyúttal szorgalmazta az adóterhek csökkentését, hogy elejét vegyék egy szélesebb körű mozgalomnak. Miután azonban [[II. Rákóczi Ferenc]] személyesen állt a felkelők élére, és néhány hét leforgása alatt sikerült kijutnia az [[Alföld]]re, augusztusban már Károlyi birtokai is kuruc kézre kerültek. Bécsben az újabb hírek hatása alatt Károlyi győzelmi jelentése hiteltelenné vált, s a titokban ellene intézett áskálódások és gyanúsítgatások miatt az udvarnál sem bíztak meg benne. Károlyi mindezek hatása alatt 1703. október 9-én csatlakozott Rákóczihoz, aki már 18-án ''mezei generális''sá nevezte ki.
[[Fájl:C7 Károlyi Sándor (1668-1743) hadvezér.jpg|bélyegkép|balra|Károlyi Sándor arcképe<br>[[Muhi Sándor]] grafikája]]
Előbb a [[Duna–Tisza köze|Duna–Tisza közén]], majd a [[Felvidék]]en hadakozott, 1704. januártól a [[dunántúl]]i hadjárat vezetője, márciustól altábornagyi rangban. [[Sigbert Heister]] császári tábornagy március végére kiszorította a Dunántúlról. Az év nyarán, [[Forgách Simon]] újabb hadjárata idején Károlyi is visszatért az országrészbe, s 1704. július 4-én a [[szentgotthárdi csata (Rákóczi-szabadságharc)|szentgotthárdi ütközetben]]
Ekkor (1705. január 2-ától) már tábornagy és kinevezett tiszántúli főgenerális. A [[szécsényi országgyűlés]]en [[Kuruc szenátorok listája|szenátorrá]] választották. 1705 végén tiszántúli vezénylő generálisi beosztása mellé megkapta az [[Erdély]]ből kiszorult kuruc csapatok főparancsnokságát és a fejedelemség visszafoglalásának terhes feladatát is. Ez utóbbi tisztségében 1706 nyarán [[Pekry Lőrinc]] altábornagy váltotta fel.
| |||