55 210
szerkesztés
(infobox és bevezető) Címke: HTML-sortörés |
|||
{{Író infobox
|név= Johann August Strindberg
'''Johann August Strindberg''' ([[Stockholm]], [[1849]]. [[január 22.]] – [[1912]]. [[május 14.]]) svéd dráma- és regényíró, elbeszélő.▼
|kép= August Strindberg.jpg
|képméret=220px
|képaláírás= August Strindberg portréja
|született_idő=[[1849]]. [[január 22.]]
|született_hely=[[Stockholm]]
|elhunyt_idő=[[1912]]. [[május 14.]] {{életkor-holt|1849|01|22|1912|05|14}}
|elhunyt_hely= Stockholm
|nemzetiség={{zászló|Svédország|15}} svéd
|szülei=
|feleség=[[Siri von Essen]] (1877–91)<br>[[Frida Uhl]] (1893–95)<br>[[Harriet Bosse]] (1901–02)
|férj=
|utód=
|műfaj= dráma- és regény írás
|periódus=
|elsőmű=
|behatás=
|kihatás=
|weboldal=
|aláírás=Strindberg namnteckning 1898.svg
|megjegyzés=
}}
▲'''Johann August Strindberg''' ([[Stockholm]], [[1849]]. [[január 22.]] – [[1912]]. [[május 14.]]) svéd dráma- és regényíró, elbeszélő.
Szegénysorú családba született, de mégis az [[Uppsalai Egyetem]]en tanulhatott. Nem fejezte tanulmányait, hanem tanítóként és távírászként dolgozott, majd színi növendék lett. Dolgozott a [[Stockholmi Királyi Könyvtár]]ban és az ekkor írt pamfletjei révén híressé vált. Az egyre népszerűbb író [[Párizs]]ban majd [[Svájc]]ban is élt, hiszen hazájában sok ellenséget szerzett magának. Háromszor nősült, de a nőkkel kialakított kapcsolata sem volt zökkenőmentes. Az életét végigkísérte a nyomor és üldözési mánia gyötörte. A saját magával és a világgal vívott harc eredménye, hogy az [[okkultizmus]], az [[alkímia]] iránt érdeklődött és hajlott a [[miszticizmus]] és a [[buddhizmus]] felé. Foglalkozott festészettel is, de író munkássága a jelentősebb, összesen 58 drámát írt és elbeszélésköteteket adott ki. Jelentősebb művei ''[[Az apa]]'' (1887), a ''[[Júlia kisasszony]]'' (1888) az ''[[Inferno (August Strindberg)|Inferno]]'' (1897) és a ''[[Haláltánc (Strindberg)|Haláltánc]]'' (1900).
== Élete ==
Apja elszegényedett nemes hajóstiszt volt, aki saját cselédlányát vette feleségül. 1867–72 között az [[Uppsalai Egyetem]] hallgatója volt, de bölcsésztanulmányait félbehagyta. Ezután néptanítóként, távírászként, házitanítóként dolgozott, majd színinövendék lett. 1874–82 között a [[Stockholmi Királyi Könyvtár]]ban dolgozott, s közben írt.
Strindberg életében főleg irodalmi műveket írt, de fotós, festő, kémikus is „próbált lenni„, utóbbi az
Strindberget elsősorban, mint nőgyűlölőt ismerik. Nem gyűlölte annyira a nőket, mint állította, bár saját maga is úgy fogalmaz: „Csak elméletben vagyok nőgyűlölő”. Feleségei: Siri von Essen, nem túl tehetséges színésznő (1877–91), Frida Uhl újságíró (1893–94), és Harriet Bosse, norvég színésznő (1901–04), aki szép sikereket aratott Strindberg-darabokban. Strindberg az egyik legszubjektívebb író a világon, így a házasságai is alapul szolgáltak sok művéhez. A három nő is minden lehetséges alkalommal elmondta a véleményét a házasságról, így Strindberg szerelmi ügyeiről nagyon jó képünk van. Mindannyiszor beleszeretett az eszményképbe, amit a nőről kialakított, de miután összeházasodtak, hamar összevesztek, Strindberg hisztériával, mosdatlansággal (egész életében irtózott a mocsoktól), leszbikussággal kezdte gyanúsítani a feleségét. Aztán elváltak.
Strindberg első darabjai, a ''Hermione'' (1869), ''I Rom'' (''Rómában'', 1870) stb. nem voltak igazán jók. Első sikeres darabja a ''Mäster Olof'' (''Olof mester'', 1872, verses verzió: 1876), Olaus Petri svéd reformátor életéről szól. Ezután romantikus drámái következnek: ''Gillets helmladet'' (''A céh titka'', 1880), ''Herr Bengts hustru'' (''Bengt úr felesége'', 1882) és ''Lycko-Pehrs resa'', 1882). 1886-ban írja a ''Társakat'' ''(Kamraterna)'', első naturalista darabját. Ezt követi két nagy naturalista tragédiája, ''[[Az apa]]'' (''Fadren'', 1887), ''[[Julie kisasszony]]'' (''Fröken Julie'', 1888). 1883–89 között [[Párizs]]ban, majd [[Svájc]]ban élt. A ''Julie kisasszony a ''Tizenegy egyfelvonásos'' ciklus (1888–94) része, leghíresebbek közülük: ''[[Hitelezők]]'' (''Fordringsägare'', 1888), ''A kötelék'' (''Bandet'', 1894).
Gyorsan megírta önéletrajzi regénysorozata, az ''[[Egy lélek fejlődése]]'' első négy részét is: ''[[Egy lélek fejlődése|A cseléd fia]]'', [[A forrongás évei]], [[A vörös szobában]], [[A szerző]].
1891–96 között újra külföldön tartózkodott, [[Párizs]]ban. Másodszor is megházasodott, Frieda Uhlt vette el, de próbálkozása ismét kudarcba fulladt. A válás utáni nyomor és elhatalmasodó üldözési mániája válságba sodorták. Akut [[pszichózis]]ban szenvedett. Betegségére a magyarázatot régi misztikusokban ([[Emanuel Swedenborg]]ban például), [[Hinduizmus|hindu]] és [[Buddhizmus |buddhista]] teológusokban kereste. Ebben az időben aranyat akart csinálni
1898-ban hazatért külföldről, s ezután a svéd fővárosban élt. Az Inferno-élmény után megtért; ez a választóvonal drámaírói pályáján. Ezután számos drámája a „vezeklés gesztusa” (Robert Brustein) lesz. Példaképei ezután a szimbolista drámaírók lesznek, mint például [[Maurice Maeterlinck|Maeterlinck]]. Egyik-másik drámájában még most is közel áll a naturalizmushoz: ''[[Haláltánc (Strindberg)|Haláltánc]]'' (''Dödsdansen'', 1900). Történelmi drámái közül a ''[[Gustav Vasa]]'' és a ''[[XIV. Erik]]'' (mindkettő 1899) és a ''[[Krisztina királynő]]'' (1901) emelkedik ki; a környezet és a mellékalakok is
1901–04 között ismét házasságot kötött, párja Harriet Bosse volt, de harmadik kapcsolata is kudarcba fulladt. 1907-ben kamaraszínházat alakított a fővárosban, Intima Teatern néven. Utolsó éveit magányosan töltötte.
== Művei ==
=== Művei 1870–1899 ===
58 drámát írt összesen, de elbeszélésköteteket is kiadott. Pályáját a Hermionével (1869) kezdte, első darabjai: A szabadgondolkodó (1870), Az áldozó (1871), Rómában (1870) stb. írásakor a nőemancipáció híve. Első sikeres drámája Olof mester (Maester Olof, 1881) a svéd református igehirdető, Olaus Petri életéről szól. (Olaus később is felbukkan majd a Gustav Vasában.) Rengeteget kísérletezik, szinte minden drámaformát kipróbál, novellákat, regényeket, tudományos értekezéseket ír: Szerencsés Péter utazása (Lycko-Pers resa, 1882) mesejáték, Házasodjunk! (Giftas, 1884–86) 12 novella, Svéd sorsok és kalandok történelmi tárgyú elbeszélések, Költemények (Dikter, 1883). 1886-ban írja naplója, az ''[[Egy lélek fejlődése]]'' első kötetét gyermekéveiről, A cseléd fia címmel. (Apja nemes volt, anyja cseléd, s Strindberget sokat foglalkoztatta, hogy ő most melyik.) Ezt nyomban követte másik 3 kötet: A forrongás évei (1886), A vörös szoba, A szerző (1888). Ebben az időszakban születik első szignifikáns drámája, ''[[Az apa]]'' (Fadren, 1887) a férfi és nő szembenállásáról. Julie kisasszony (Fröken Julie, 1887)
Továbbiak: Pária (Pariah, 1888), Hitelezők (Fordringasägare, 1888), Számum (Samum, 1889), A kötelék (Bandet, 1892) stb. 1886–88: Társak (Kamraterna) azt bizonyítja, hogy férfi és nő nem lehetnek társai, biológiailag szembenállnak egymással. A hemsőiek (Hemsöborna, 1887)
=== Művei 1899–1912 ===
1899-től újult lendülettel
Továbbiak: Advent (1899), Nyári napforduló (1901), Húsvét (Påsk, 1901), A koronás menyasszony (Kronbruden, 1901), Hattyúvér (Svanevit, 1902).
=== Néhány kiemelkedő dráma ismertetése ===
''
'''[[Olof mester
'''[[Szerencsés Péter utazása
''
''
== Festészete ==
Strindberg festészettel is foglalkozott, de ezen a téren csak sokkal halála után figyeltek fel teljesítményére.
Soha nem tanulta a festészetet, de az 1870-es évek során több festővel is baráti kapcsolatot ápolt és ekkor kapott kedvet ahhoz, hogy maga is megpróbálkozzon néhány festménnyel. Művészetkritikával is foglalkozott, és [[Georg Nordensvan]] kritikus szerint igen
Nordensvan értékelése szerint Strindberg festészete szertelen, nyers volt, de egyetért [[Richard Bergh]] svéd festővel abban, hogy Strindberg művészete bár tökéletlennek látszik, a maga módján jól tükrözi az író gazdag érzelmi életét, művészi tehetségét, és így a festmények technikai problémáik ellenére maradandó alkotások.<ref>Georg Nordensvan: Svensk konst och svenska konstnärer i 19de århundradet. 1928. 407-408. o.</ref>
Képeinek témája szinte mindig a tenger; az ég borult, de valahol betör a fény, és megvilágít egy-egy részletet.
Festői munkássága mindvégig improvizált maradt, és ha lehet
Strindberg festészetét csak az utókor kezdte igazán értékelni. Az 1960-as években a párizsi Centre Pompidou felvette a korai modernizmust bemutató kiállításába Strindberg négy festményét, amelyek nagy sikert arattak. Ennek nyomán egy sor
=== Galéria ===
{{wikiforrásszerző}}
{{commonskat|August Strindberg}}
* {{imdb|0834529}}
*{{cite web
|url= http://www.literatura.hu/irok/real/strindb.htm
|title=August Strindberg (1849 - 1912)
|publisher= literatura.hu
|language=magyar
|author=László Zoltán
|accessdate=2013-03-31
}}
* [http://www.strindbergsmuseet.se/index_eng.html Strindberg múzeum]
* [http://www.strindbergmuseum.at/ Strindberg Ausztriában]
|