„Szergej Pavlovics Koroljov” változatai közötti eltérés

[[1945]]-ben ''Becsület érdemrendet'' kapott a rakétahajtóművekkel kapcsolatos kutatómunkájáért. Ezzel egyidejűleg besorozták a Vörös Hadseregbe, igaz, mindjárt ezredesi rendfokozatba. Első katonai megbízatása szerint el kellett utaznia [[Németország]] szovjet megszállás alatti részébe és a [[V–2]] rakétákkal kapcsolatban kellett adatokat gyűjtenie. Ennek eredményeként számos rakétaalkatrész és dokumentáció került szovjet kézre.

 

 

Ennek eredményeként [[1947]] októberében felbocsátották a német V–2 másolataként megépített [[R–1]]-et, az első szovjet folyékony hajtóanyagú ballisztikus rakétát. Ezt követte a továbbfejlesztett R–2, amelynél először jelent meg a különálló harci rész. A következő eszköz, az R–3 már 3000 km-es hatótávolságot ért el, ezzel közvetlen fenyegetést jelentett Nagy-Britanniára és egész Nyugat-Európára. 1957-ben pedig elkészült az [[R–7]], a világ első interkontinentális ballisztikus rakétája, mellyel 5,4 tonna hasznos terhet – atomrobbanófejet – lehetett 7000 km távolságra eljuttatni.