„László nápolyi király” változatai közötti eltérés

a
BalkánBalkán (Délkelet-Európa|Balkán → Balkán (térség)|Balkán)
(fia)
a (BalkánBalkán (Délkelet-Európa|Balkán → Balkán (térség)|Balkán))
}}
 
'''László''' ({{olaszul|Ladislao il Magnanimo di Napoli}}) ([[Nápoly]], [[1376]]. / [[1377]]. – Nápoly, [[1414]]. [[augusztus 6.]]) nápolyi király ([[1386]] – [[1414]]), Magyarországon '''Nápolyi Lászlóként''' ismert, [[II. Károly magyar király|Kis Károly]] magyar és nápolyi király fia, magyar trónkövetelő és ellenkirály. Nápolyban apja magyarországi meggyilkolása után lépett trónra. A nápolyi [[Anjou-ház]] utolsó nagyreményű alakja. Küzdelmes, nagyrészt csatatereken eltöltött élete szorosan összefonódik a pápaság kritikus időszakának történetével. Hadjárataiban [[Róma]] és vele egész Itália megszerzésére és egyesítésére irányuló törekvés figyelhető meg. Magyarországon hosszú ideig jelentős párttal rendelkezett. 1403. augusztus 5-én [[Zára|Zárában]] magyar királlyá koronázták. Az eddigi tevékenysége – magyar királyi cím felvétele, a főrendek levélben történő megkeresése, dalmát-horvát bánok kinevezése, adományozások, amnesztia hirdetése – valójában csak jogcímének és délvidéki pártjának fenntartására szolgált, mely a [[Zsigmond magyar király|Zsigmonddal]] szemben feltörő elégedetlenség miatt néhány esetben – [[Lackfi család|Lackfiak]] 1396. évi balsikerű fellépése – ennél nagyobb látszatot keltett. Az 1403. évi sikertelen fellépése után, felismerve a két királyság egyesítésének – már elődei által is megtapasztalt – problémáit, érdeklődése teljesen [[Olaszország történelme|Itália]] felé fordult. A már [[I. Johanna nápolyi királynő|Johanna]] alatt bomlásnak indult [[Délkelet-EurópaBalkán (térség)|balkáni]] – és később magyar – területeket jogai átengedésével és eladásával, céljai elérésére használta. Magyarországi kísérlete egyben a magyar [[Anjou-kor]] végét is jelentette, a győztesek által írt hazai történelem a személyét és beavatkozását is homályos, kedvezőtlen színbe burkolta. Jellemét, hajlamait és politikáját tekintve a ház alapítójának, [[I. Károly szicíliai király|Anjou Károlynak]] vonásai ismerhetők fel benne. Hódításait utódai nem tudták megtartani.
 
== Származása, rokonai ==
 
=== Balkáni politikája ===
A 3. Anjou-ház egészen I. Johanna zavaros uralkodásáig nagy hangsúlyt helyezett, az alapítója [[I. Károly szicíliai király|I. Károly]] által megszerzett [[Peloponnészosz|Morea-i fejedelemség]], [[Athéni Hercegség]] és [[Korfu]] megtartására. A ház [[Délkelet-EurópaBalkán (térség)|balkáni]] befolyása ezt követően, a katalánok és navarraiak valamint Velence térnyerése miatt erősen meggyengült.<ref name="Nápolyi László 1."/> III. Károly halála után az anyakirályné fia nevében még igényt emelt az [[Akháj Fejedelemség]]re, de VI. Orbán pápa magatartása miatt igényét ekkor nem tudta érvényesíteni. A keresztes államra vonatkozó követelés László nagykorúsága idején sem vezetett eredményre.<ref name="Nápolyi László 1."/>
 
László politikája - valószínűleg a török hatalom megerősödését felismerve – teljes egészében nyugati hatalmi pozíciójának megalapozására és kiépítésére irányult. A már részben 1388-ban az Acciaiuoliak kezére került Athéni hercegséget, László 1394-ben - a család kérésére - Acciaiuoli bíboros fivérére és annak utódaira ruházta. Korfut 1402-ben {{szám|30000|arany}} ellenében – és a magyarországi fellépéséhez való hozzájárulás megszerzése érdekében – átengedte Velencének. Ezzel a nápolyi Anjouk balkáni befolyása gyakorlatilag teljesen megszűnt.<ref name="Nápolyi László 1."/>
REX LADISLAUS DECUS ALTUM ET GLORIA REGUM.''}}
 
A sírfelirat Itália fényeként, a szárazföldön és tengeren is győztes király dicsősségétdicsőségét hirdeti.
 
== További képek ==