„Arisztotelész etikája” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
200. sor:
A léleknek öt olyan minősége van, ami elvezet az igazsághoz: a tudomány, a mesterség, az okosság, az ész és a bölcsesség.
#''A mesterség'' (τέχνη): az a lelki alkat, amelynek révén a helyes szabály segítségével alkotunk valamit, a változásnak alávetett dolgok területén. Olyan dolgokkal foglalkozik, amelyek sem nem szükségszerűek, sem nem természettől fogva valók.
#''Az okosság'' (φρόνησις): A helyes megfontolás képessége. Az okos ember minden egyes helyzetben ésszerüen próbálja magának a legjobb tettet létrehozni.
#''A tudomány'' (ἐπιστήμη): azzal foglalkozik, ami szükségszerű és örök, tanítás útján közölhető. Bizonyító lelki alkat.<ref>NE 1139 b 3.</ref>
#''Az ész'' (νοῦς): segítségével ragadjuk meg a végső premisszákat, amelyekből a tudomány kiindul. Ezeket az elsődleges premisszákat az ész, az indukció útján ragadja meg.
#''A bölcsesség'' (σοφία): az indukciónak és a tudománynak legmagasabb rendű tárgyakra irányuló képessége. Az okosság terjedelmét tekintve azonos a politikai tudománnyal, mibenlétét tekintve azonban nem azonos vele. Azaz egy és ugyanazon tudás biztosítja az egyén és az állam számára való jót, ám amikor okosságnak nevezzük az egyik tevékenységére, amikor pedig államtudománynak, akkor a másikra gondolunk.
Az okosság fogalma fontos, hogy ne szűküljön le arra a részre, amely az egyén javával foglalkozik, mert nem tökéletes városállamban senki sem élhet tökéletes individuumként.
| |||