„Lengyelország a területi széttagoltság korában” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
18. sor:
 
== A ''Senioratus'' kora ==
A Ferdeszájú Boleszláv fiai már az új rendszer elejétől fogva meg nem voltak elegedveelégedettek. Mindenek előtt, II. Ulászló egyeduralomra törekedetttört és erővel akarta kikényszeríteniengedelmességre engedelmességetkényszeríteni az öccseitőlöccseit.<ref>R. Grodecki ''Dzieje Polski średniowiecznej'', 160. oldal</ref> A ''princeps'' törekvészeiveltörekvéseit ellenkeztekellenezték a főurak és egyházi meltóságok. 1146-ban az öccsei elfoglalták [[Krakkó]]t<ref>S. Szczur, ''Historia Polski – średniowiecze'', 132-133. oldalok</ref> és a ''princepsnek'' Németországba kellett menekülnie (azért alett kesőbbikesőbb előneve - Száműzött), ahonnan indítotttöbb kísérleteketkísérletet tett, hogy visszaszerezze a hatalmát. E kísérletek okozták, hogy két német uralkodó - [[III. Konrád német király]] (1146) megmajd [[I. Frigyes német-római császár|Rőtszakállú Frigyes császár]] (1157) is - betörtebetört LengyelországotLengyelországba<ref>''Dzieje Polski średniowiecznej'', 168., 171-173. oldalok</ref>. Ez aA második betöréshadjárat következtében,eredményeképp a többi testvérek elismerték a császár fennhatóságát, de Száműzött Ulászló soha nem szerezte vissza a hatalmát; meghalt 1159-ben meghalt.
 
A II. Ulászló száműzése után, IV. Göndörhajú Boleszláv lett a ''princeps'', aki elfoglalta Sziléziát is; elfoglalta. Öreg Mieszko megkapta a keleti Nagy-Lengyelországot Gnieznóval, a Ferdeszájú Boleszláv negyedik fiának pedig, '''Henriknek,''' a ''seniori'' tartományból Göndörhajú Boleszláv kiosztottakikanyarította a [[Sandomierz]]i Földötföldet (azértezért nevezik Henriket ''Sandomierzi''nek nevezik). 1163-ban<ref>''Historia Polski – średniowiecze'', 136. oldal</ref> a ''princeps'' átengedte Sziléziát II. Ulászló fiainak – '''I. Magas Boleszlávnak''' (''Bolesław I Wysoki'') és '''[[IV. Mieszko lengyel fejedelem|Görbelábú Mieszkónak]]''' (''Mieszko IV Plątonogi''), 1166-ben pedig Sandomierzi Henrik, akinek nem volt fiai, ráíratta a tartományát '''[[II. Kázmér lengyel fejedelem|KázmérnekKázmérra]],''' a legfiatalabb öccséneköccsére, aki már a Ferdeszájú Boleszláv halála után született. De Kázmér nem az egész tartományt vette uralma alá – aegy részét a bátyjai foglalták el.
 
A Göndörhajú Boleszláv halála után (1173), a legidősebb élő testvére, azaz Öreg Mieszko, lett a ''princeps''. Az uralkodása Krakkóban 1177-ig tartott – főurak döntötték meg és átengedték a hatalmat [[II. Kázmér lengyel fejedelem|Kázmérnek]], amivel megszegték a ''senioratus'' elveit, mert Kázmér a legfiatalabb volt a testverei közül<ref>''Dzieje Polski średniowiecznej'', 183. oldal</ref>. Ez az uralkodó az '''II. Igazságos Kázmér''' néve alatt ismerős (''Kazimierz II Sprawiedliwy''). Öreg Mieszko átvette a hatalmat Nagy-Lengyelországban és megalapította az ottani Piast-dinasztia ágát.