„Lengyelország az első Piastok korában (1138-ig)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
eddig ma
63. sor:
Kázmér 1058-ban meghalt. Utódja '''[[II. Boleszláv lengyel király|II. Boleszláv]]''' lett. Aktív külpolitikát folytatott, beavatkozott a környező országok - Cseh-, Magyar- és Oroszország - trónviszályaiba. Az első ilyen hadjárátot 1060-ban indította Magyarországra, hogy a szövetségesét, [[I. Béla magyar király|I. Bélát]] (ő II. Mieszko lányának a férje), trónra ültesse, azután 1074-ben – [[I. Géza magyar király|I. Gézát]] meg 1077-ben [[I. László magyar király|I. Lászlót]] támogatta. Hasonlóan támogatta a kijevi fejedelmet, [[I. Izjaszláv kijevi nagyfejedelem|I. Izjaszlávot]], 1077-ben, ő II. Mieszko másik lányának férje volt. Törekedett a királyi korona visszaszerzésére, azért következetesen harcolt a német császárok ellen és támogatta [[VII. Gergely pápa|VII. Gergely pápát]] az invesztitúraharcban. A törekvései sikerrel jártak - 1076-ban a pápa elismerte őt lengyel királyként. Azonban akadtak ellenségei is, mint például '''[[Szent Szaniszló]]''' krakkói püspök. A legenda szerint, bírálta a királyt, erre ő annyira megharagudott, hogy saját kezével leszúrta. Ezután a pápa kiátkozta, így Boleszláv Magyarországra menekült (1079). Az uralkodása annyira ellentmondásos volt, hogy a lengyel történelemben szelsőséges előneveket visel emiatt – Bőkézű (''Szczodry''), Merész (''Śmiały'') és Kegyetlen (''Okrutny'').
 
Elűzetése után nem fiai, hanem öccse, '''[[I. Ulászló lengyel fejedelem|I. Ulászló]]''' (''Władysław Herman'') került hatalomra. Hiába vette el [[IV. Henrik német-római császár|IV. Henrik]] lányát, tekintélyt nem tudott kiharcolni. Ebben az is közrejátszhatott, hogy eléggé tehetetlen, határozatlan volt, hiányzott a kormányzáshoz szükséges tehetsége. Az uralkodó lemondott a királyi címről, a császársággal és Csehország szemben alárendeltté lett (a csehek meghódították Kis-Lengyelországot, a lengyeleknek sarcot kellett fizetniuk Sziléziáért). Helyette '''[[Sieciech]]''' palatinusnádor kormányzott, akinek uralkodása elégedetlenkedést keltett egyre számosabbtöbb urakfeudálúr között - azért 1099-ban a fejedelem kényszerítvekénytelen volt száműzniemigrálni, az országot pedig a fiai, '''[[Zbigniew lengyel fejedelem|Zbigniew]]''' és '''[[III. Boleszláv lengyel fejedelem|III. (Ferdeszájú) Boleszláv]]''' közéközt felosztani. 1102-ban az ő halálával megkezdődött a harc Zbigniew és Boleszláv között. Kezdetben Zbigniew került hatalomra, de 1107-ben testvére legyőzte. Ő 1109-ben csatlakozott [[V. Henrik német-római császár|V. Henrik]]hez, azonban a [[Hundsfeldi csata|Hundsfeldi]] (''Psie Pole'') csatában<ref>ValóbanValójában, a hundsfeldi csata vagy egy kis jelentésű csetepaté volt vagy egyáltalán nem történt – a nagy csatákéntcsataként pedig a Boleszláv fiának és utódjának krónikaírója bemutattaállította propagandacélbanbe propaganda céljából. Ezt a propagandátlegendát fenntartották 19. és 20. századokbanszázadban is, különösen a [[Lengyel Népköztársaság]]ban, a lengyel-német vitatkozásokviták idejébenidejen. Bizonyítékul történeszek megadják, hogy [[Gallus Anonymus]], aki írta a krónikáját épp ebben az időszakban írta krónikáját , semmit nem emlékezettemlíti meg ilyenezt a csatárólcsatátennek ellenére, hogyholott a diadal a Német-Római Császárság, azaz az európai hatalom fölött, tökéleteskomoly dícséret lett volna az uralkodónakuralkodó számára, akinél Gallus dolgozott. Lásd pl. M. Kaczmarek, ''Bitwa na Psim Polu'', Encyklopedia Wrocławia, Wrocław 2000</ref> Boleszláv végleg levertelegyőzte, ezzel megszilárdította hatalmát (jelentősen segített neki ebben a harcban a szövetség [[Kálmán magyar király|Könyves Kálmánnal]], aki egyidejűleg megtamadtamegtámadta Csehországot, megakadályozva fegyveresenabban, hogyfegyveresen támogatniatámogassa a császárt). Később ugyan Boleszláv ismét visszahívta bátyátbátyját, de hamarosan árulással vádolta, és megvakíttatta. Ezért a pápa kiátkozta, és Boleszláv csak nagy nehézségek árán Boleszlávkapta visszakapta avissza régebbi jogait.
<!-- egyelőre eddig jutottam. QQQ -->
1114-ben Boleszláv megkötötte békeszerződéseket a császársággal és Csehországgal, azért meg tudta kezdeni a [[Pomeránia]] meghódítását. A Keleti Pomeránia ([[Gdańsk]]kal) hozzácsátolása 1119-ben következett, a Nyugati Pomerániáé pedig ([[Szczecin]]nal) – 1122-ban (1130-ban – [[Rügen]]é).