„Nagyszentmiklósi kincs” változatai közötti eltérés

A nagyszentmiklósi kincset [[1799]]-ben találták [[Nagyszentmiklós]] (ma: Sânnicolau Mare, [[Románia]]) határában. 1799. július 3-án egy szerb szőlősgazda árokásás közben különleges leletre bukkant.<ref>[http://www.elmebajnoksag.hu/rovatok/multidezo/210_eve_talaltak_meg_a_nagyszentmiklosi_kincset_.html 210 éve találták meg a nagyszentmiklósi kincset]</ref> A kincs 23 aranyedényből áll, összsúlyuk majdnem 10&nbsp;kg. Előkerülése óta eredete heves viták tárgya volt, mivel az edények többségét nem egyazon időben és műhelyben készíthették. Valószínűleg az avar fejedelmi kincstár része lehetett, melyet a kaganátus végnapjaiban rejthettek el. 1799. október 1-jén [[Ferenc magyar király|I. Ferenc magyar király]] intézkedésének eredményeként került a bécsi Császári és Királyi Régiségtárba. Jelenleg a [[bécsi Szépművészeti Múzeum|bécsi Szépművészeti Múzeumban (Kunsthistorisches Museum)]] őrzik. Magyarországon a kincset először 1884-ben állították ki, majd a Magyar Nemzeti Múzeum alapításának 200. évfordulóján, 2002-ben volt ismét látható Budapesten. Legutóbbi szakszerű feldolgozása [[Bálint Csanád]] nevéhez fűződik.<ref>[http://www.otka.hu/index.php?akt_menu=1027 Bálint Csanád: A nagyszentmiklósi kincs]</ref> Az aranyedényeken számos [[Nagyszentmiklósi kincs rovásfeliratai|rovásfelirat]] látható.