„A zongorista (film)” változatai közötti eltérés

'''''A zongorista''''' ''(The Pianist)'' [[Roman Polański]] [[2002]]-ben bemutatott, [[Franciaország|francia]]-[[Németország|német]]-[[Egyesült Királyság|brit]]-[[Lengyelország|lengyel]] koprodukcióban készített [[film]]je, melyben [[Władysław Szpilman]] [[önéletrajz]]i [[regény]]ét dolgozta fel. A film premierjét [[2002 a filmművészetben|2002]]-ben az [[2002-es cannes-i fesztivál|55. Cannes-i Fesztiválon]] tartották,

A film egy szerényszegény származású [[Lengyelország|lengyel]] [[zsidók|zsidó]] zongorista, [[Władysław Szpilman]] igaz történetét meséli el, aki a [[második világháború]] alatt [[Varsó]]ban lakott. Miután a [[Nemzetiszocializmus|nácik]] elfoglalták a [[város]]t, a zsidókat [[gettó]]ba zárták, ahol rettenetes életkörülmények uralkodtak: mindenütt halottak hevertek és arra kényszerítették az embereket, hogy származásukat jelző karszalagot viseljenek.

A gettóban titokban röpcédulákat terjesztettek, WladyslawSzpilman is rendszeresen találkozott egy ellenálló csoport tagjaival mindaddig, amíg a nácik le nem mészárolták őket. WladyslawSzpilman, akinek családját deportálták, munkásként dolgozhatott. Eközben megpróbált [[fegyver]]eket szállítani a [[Németország|németekkel]] szembeszálló zsidó bajtársai részére. Az összecsapás kegyetlensége mély nyomokat hagyott a zenészben. Bújkálni kényszerült, melynek során bátor családok segítették, időről időre élelemmel látták el, vigyázva nehogy a nácik gyanúját felkeltsék. Amikor az [[Szovjetunió|oroszok]] már Varsó bevételéhez készülődtek, WladyslawSzpilman súlyosan megbetegedett. Az éhségtől és szomjúságtól haldokolva annyi ereje sem maradt, hogy egy konzervet kinyisson. A németek elől egy padlásra rejtőzött.

Végül egy német tiszt rátalált; WladislawSzpilman azt hitte, vége az életének. A tiszt azonban ételt és italt adott neki. Cserébe zongoráznia kellett az ugyancsak zeneszerető németnek. Amikor az oroszok megérkeztek a városba, a nagylelkű katona – miután télikabátját nekiajándékozta a zongoristának, hogy az meg ne fagyjon – csapataival együtt hátravonult. WladislawSzpilman nagyon megörült, amikor látta a lengyel katonákat közeledni, azonban ők németnek hitték és rálőttek. A zongoristának végül is sikerült kiabálva tudatni megmentőivel, hogy ő egy súlyosan sebesült, bujkáló, lengyel zsidó. Később Szpilmannak egyik barátja elmeséli, hogy találkozott egy német katonával, bizonyos Wilm Hosenfelddel, aki segítette őt a nehéz varsói időszakában, Szpilman azonban már nem tudta meghálálni a háború alatt kapott nagylelkűséget.

{{portál|Filmművészet|-|Lengyelország|-}}