„Filogenetikus rendszertan” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: Daniel Mietchen (vita) szerkesztéséről MerlIwBot szerkesztésére |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
23. sor:
[[Ernst Haeckel]] német természettudós, akinek neve az általa felismert biogenetikai alaptörvény révén vált ismertté, lényege; „Az élőlények nagy részének szervezeti hasonlósága valójában evolúciós rokonság. Az egyedfejlődés során az embrió visszatükrözi a faj őseinek egyedfejlődését, pontosabban megismétli a faj fejlődésének főbb állomásait”. Haeckel törvénye módosított formában érvényes manapság, ugyanis nem ismétlik meg az embriók a fejlődés minden állomását, csupán a fontosabbakat.
Az állatvilág (eddig) utolsó nagy fejlődési iránya, amelyhez az ember is tartozik, gerinceseknek nevezzük, mely csoportnak előfutárai az elő- illetve a fejgerinchúrosoknak nevezik. Az ide tartozó állatok rokonsága csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha fejlődésük legkorábbi állapotait (embrionális szakasz) összehasonlítjuk. Felismerhető, hogy az embriók hátoldalán korán kialakul egy barázda, ami később velőcsővé zárul. Vele egyidőben alatta egy pálcaszerű rugalmas test az ún. gerinchúr, a ''Chorda'' jelenik meg, amely a tengelyváz legegyszerűbb formája. Az alsóbbrendű gerinchúrosoknak, például a lándzsahalak ''(Acrania)'' ez a ''Chorda'' alkotja szinte az egész vázát. A magasabbrendű gerinchúrosok gerinchúrja körül porc, illetve csontgyűrűk képződnek, és ezekből alakul ki a gerincoszlop. Ennek az állatcsoportnak összes fajára rendkívül jellemző rugalmas pálca az, amelynek a gerinchúrosok nevüket köszönhetik ''([[Gerinchúrosok|Chordata]])''.(Az előgerinchúrosoknak csak lárva állapotban jelenik meg a gerinchúr, a fejgerinchúrosoknak az állat egész életében. A gerincesek törzsében pedig az állatok embriói rendelkeznek
[[Soó Rezső]] ''Fejlődéstörténeti növényrendszertan'' című könyvében a ''[[Juniperus]]'' (boróka) [[nemzetség (rendszertan)|nemzetséget]] hozza fel példaként. A fenyők [[osztály (rendszertan)|osztályába]] tartozó nemzetségre jellemző, hogy bár egyes fajai [[tűlevél|tűlevelek]] helyett pikkelyszerű [[levél (botanika)|leveleket]] viselnek, a [[mag]] csírázásakor az első levelek ''(sziklevelek)'' mindig tűlevelek. A jelenségből Soó azt a következtetést vonja le, hogy a ''Juniperus'' fajok ősei tűlevelesek voltak, és a faj egy régebbi állapota jelenik meg az egyedfejlődés korai szakaszában.
| |||