„Divertimento” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
bővítés, csonk ki |
|||
1. sor:
[[File:Mozart K.136-1.jpg|thumb|right|400px|Mozart: [[Mozart: Divertimento No. 1|Divertimento]] (K.136, Nr.1)]]
A '''divertimento''' ([[Olaszország|ol.]] ''mulatság'', ''szórakozás'') a legkülönbözőbb műfajú és hangszerösszeállitású szórakoztatózenei gyűjtemények címe a [[17. század]] végétől a [[18. század]] közepéig.
A megnevezést emellett többféle dologra használták, lehet:
* többtételes [[zene]]mű, rendszerint kis[[zenekar]]ra vagy [[kamarazene]]karra;
* a francia [[opera (színmű)|operá]]kban táncbetét ([[Franciaország|fr]]. ''divertissement'');
* a [[fúga|fúgá]]ban
Fénykorát a [[bécsi
==
A ''divertimento'' kifejezést először [[Carlo Grossi]] itáliai szerző használta [[1681]]-ben komponált ''Il divertimento de' grandi: musiche da camera, ò per servizio di tavola'' című műve megnevezéseként. 20-30 évvel később a szonátákat neveznek ''divertimento per camera''-nak. A ''divertimento'' elnevezés elterjedése a [[18. század]]ra esik. [[Szvit]]szerű kompozíciókat, többnyire kamaraegyüttesre írt (vonóstrió, vonósnégyes, fúvósegyüttes vagy vonós- és fúvóshangszereket egyesítő kamarazenekar) általában 5-6 tételes táncsorozatot értettek rajta.
A tételek száma és formája nem kötött szigorú szabályokhoz: tételciklusok (akár 12 tételből állók) mellett vannak 1 tételesek is ([[Joseph Haydn|J. Haydn]], 4 [[baryton]]-divertimento, Hob. XII: 20-23). A korban sokszor keverednek a divertimento, szonáta, kvartett kifejezések, például Haydn korai műveiben, hasonlóképpen mosódnak el a határok a [[szerenád]], a [[cassazione]] és a [[nocturne]] között. Míg az előbb említett műfajokat inkább szabadtéri előadásra szánták, addig a divertimento sokkal inkább volt házi-muzsika.
Virágkorát a [[bécsi klasszicizmus]] korában élte, ahol a társasélet közvetlen, mindennapi használatára készült. Fejlődése során - elsősorban [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]]nál - a divertimentoba behatol a személyesebb lírai hangvétel, ezzel együtt a [[szimfónia|szimfóniá]]hoz hasonlatos emelkedett hang szólal meg, elsősorban lassabb tételeiben. A műfaj ezen formája egészen [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]] fiatalkoráig marad divatban, a [[19. század]]ban már megszűnnek a divertimento virágkorára jellemző társasági összejövetelek és formák.
A divertimento (vagy szerenád) elnevezés napjainkig fennmaradt a legkülönbözőbb jellegű művek kapcsán, gyakran kis programdarabokat, szalonkompozíciókat, potpourri-kat jelöltek vele. A [[20. század]]ban divertimento vagy balettszvit címmel jelenik meg [[Igor Stravinsky|Stravinsky]] Divertimento című műve ([[1934]]), illetve a 18. század második felében használatos divertimento értelmezéshez tudatosan visszanyúlásként [[Bartók Béla]] [[Bartók: Divertimento|Divertimento]] című műve vonóskarra ([[1939]]). Míg Bartók művében a nép és művész, a tánc és a szimfónia újra megtalált egysége a mű alapgondolata, addig [[Kodály Zoltán|Kodály]] Triószerenádja, Mozart Esz-dúr (K 563.) divertimentojának mintájára ötvözi egybe a kamarazene legnemesebb és a szerenád szórakoztató hangját.
Fontosabb divertimento szerzők:
* [[Georg Philipp Telemann]]
* [[Wolfgang Amadeus Mozart]]
* [[
* [[Joseph Haydn]]
* [[Luigi Boccherini]]
* [[Weiner Leó]]
* [[Bartók Béla]]
==
*{{ZeneLex|21}}
*{{BRZene|1}}
[[Kategória:Komolyzenei műfajok]]
| |||