„Borisz Kalamanosz” változatai közötti eltérés

Bizáncba érkezésekor az [[európa]]i katonai és politikai helyzet nem kedvezett Borisznak. [[1148]] végén létrejött a „[[két császár szövetsége]]”, Európát – a történelem során első ízben – néhány évre két nagy politikai-katonai szövetség osztotta ketté. Magyarország a Bizánccal és a [[Német-római Birodalom]]mal ellentétes oldalon, a francia-normann szövetségében vett részt a konfliktusban. Az ellentétek [[Itália]] birtoklása körül keletkeztek, de a felek a döntést nem itt, hanem a mellékhadszíntereken próbálták döntésre vinni. Ilyen hadszíntérnek számított a bizánci fennhatóság alatt álló [[Szerbia]], ahol a magyar király [[II. Uros szerb nagyzsupán]] lázadását támogatta. Az 1149-től [[1155]]-ig tartó magyar-bizánci háborúban [[I. Mánuel bizánci császár|I. Mánuelnek]] nem volt célja a Magyar Királyság meghódítása, vagy alávetése, csak a birodalom [[DélkeletBalkán-Európafélsziget|balkáni]] határait kívánta biztosítani egy itáliai hadjárat esetére. Borisz részt vett a háborúban, de magyarországi hatalmi igényeinek eléréséhez semmilyen támogatást nem kapott. [[1150]]-ben a [[Tara patak melletti csata]] után egy bizánci seregrész élén benyomult a [[Temesköz]]be és végigpusztította a vidéket, de II. Géza seregének megjelenésekor visszamenekült Mánuel táborába. A magyar történelemben ez volt az első eset, hogy egy trónkövetelő bizánci hadsereg élén tört be az országba. A magyar-bizánci háború végül 1155-ben békekötéssel zárult, röviddel előtte Borisz egy kisebb határmenti összecsapásban – [[Freisingi Ottó]] híradása szerint – „egy kunnak vagy szkítának nyilától találva megöletett”.