Wikipédia

„Kettősverseny (Brahms)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
A '''''Kettősverseny hegedűre és gordonkára''''' [[Johannes Brahms]] a-mollban írt, Op. 102-es versenyműve. Ez volt a szerző utolsó zenekari darabja. A darabot [[Joachim József (hegedűművész)|Joachim József]] [[HegedűsHegedű|hegedűművész]] megbékítésére írta, a bemutatója [[1887]]-ben volt [[Köln]]ben.
 
== A mű születése ==
Brahms és Joachim József, a világhírű hegedűművész egészen fiatal korukban találkoztak (Brahms 20, Joachim 22 éves volt). Évtizedekig remek kapcsolatban, jó barátságban voltak. Amikor azonban az [[1880-as évek]] elején megromlott Joachim házassága és el is váltak, Brahms a feleség, Amalie pártjára állt, és úgy tűnt, hogy ez a barátság végét is jelenti. Mindkettőjüket bántotta a dolog, és végül Brahms úgy döntött, hogy ír egy darabot, amivel – reményei szerint – vissza tudja állítani megszakadt barátságukat. Brahms már készült írni egy újabb [[Szimfónia|szimfóniát]] (a negyedikkel [[1884]]-ben készült el), ehhez konkrét dallamtervekkel rendelkezett, az említett okok miatt azonban mégis egy [[versenymű]] mellett döntött.
 
A kettősversennyel 1887 nyárvégére készült el, amit először [[Clara Schumann]]ak, [[Robert Schumann]] özvegyének (aki Brahms plátói és reménytelen szerelme volt) mutatott be először Baden-Badenben. ''„Az a mulatságos ötletem támadt, hogy versenyművet írjak hegedűre és csellóra”'' – írta neki. Augusztusban Brahms ''Robert Hausmann'' gordonkaművész (neki szánta a [[cselló]] szólamot) társaságában odautazott, és zongora–cselló változatban eljátszották. Clarának elsőre nem tetszett, mert Brahms annyira izgatott volt, hogy a játéka élvezhetetlen volt, Clara csak [[Káoszelmélet|káoszt]] hallott. Másnap megérkezett Joachim József is, aki szívesen fogadta a békülési szándékot és a kettősverseny ötletét. Brahms már korábban elküldte neki a kottát, és Joachim rendkívül kedvezően nyilatkozott róla, csak pár lényegtelen módosítást javasolt. Vele is eljátszották Clarának a darabot, aki ekkor már kedvezőbben fogadta, a két zenész barátsága pedig helyreállt.
 
A bemutató időpontjának Brahms barátja, Franz Wüllner keresett helyet és időpontot. Eszerint a bemutató időpontjánakidőpontjául [[1887]]. [[Október 18.|október 18-át]] jelölték meg, helyszínének pedig Kölnt. Joachimnak – egyéb elfoglaltságai miatt – nem volt nagyon alkalmas ez az időpont (oktatási kötelezettségei voltak), de úgy intézte, hogy meg tudjon jelenni. A bemutatón Joachim és Hausmann vitték a két szólamot, a [[Szimfonikus zenekar|zenekart]] pedig Brahms vezényelte. A fogadtatás hűvös volt, emiatt az addig lelkes Brahms feladta azt a tervét, hogy egy újabb hegedű-cselló kettősversenyt írjon.
 
== A zene ==
A mű nagyszabású zenekari apparátust alkalmaz, ez is a szimfónia tervből maradt, ugyanakkor azonban lehetőséget ad a koncertáló hangszerek szinte [[kamarazene]]i kíséretéhez is. A gordonka Brahms hangját, a hegedű természetesen Joachimot jelképezi. A versenymű folyamán a két hangszer mintegy beszélget egymással, általában a gordonka kezdi, kérdez vagy közöl, a hegedű pedig válaszol. Előfordul, hogy egyszerre, ugyanazt a dallamot játsszák, mintegy együtt énekelnek, a két régi barát újbóli találkozásának örömét kifejezve. Brahms az első tételben felidézi [[Giovanni Battista Viotti|Viotti]] hegedűversenyének egy témáját is, apró figyelmességként a darabot kedvelő Joachim számára.
 
'''=== 1. tétel: Allegro'''<br> ===
Ez a darab leghosszabb tétele, mintegy 17 perces. A versenymű lendületes zenekari résszel kezdődik, amit hamar a gordonka szóló [[Kadencia|kadenciája]] vált fel. Piciny zenekari átvezetés után erre válaszol a hegedű hasonló kadenciával, majd a két hangszer gyönyörű kamarazenei hatást keltve páros játékot mutat be. A zenekar következik ismét a bevezetőben bemutatott főtémával, majd a már megismert sorrendben a két szólóhangszer. Ez a váltakozás vezet végig a tételen, miközben a [[szimfonikus zenekar]] mintha kamarazenekarrá változna, a gordonka és a hegedű mintegy „átveszik a hatalmat”. A tétel végére a zenekar ismét nagyzenekarként működve csatlakozik hozzájuk, és közösen zárják a tételt.
 
'''=== 2. tétel Andante'''<br> ===
A lassú tételt egy rövidke [[Fúvós hangszerek|fúvós]] rész vezeti be, hogy aztán a két szólóhangszer elbűvölő dallammal vegye át a főszerepet: gyakorlatilag az egész tétel folyamán ugyanazt a dallamot játsszák, csak rövid időre válnak el a középrészben, de csak azért, hogy egymásra találva ismét „együtt daloljanak” és a zenekarral együtt, lírai hangulatban fejezzék be a tételt.
 
'''=== 3. tétel Vivace non troppo'''<br> ===
A tételt a gordonka indítja, egy sajátosan lüktető, amolyan táncos ritmusú dallammal, ami amit rövidesen átvesz a hegedű is. A zenekar következik ugyanazzal a lüktető dallamformával. Ezután következik – ismét a gordonka bevezetőjével – a második téma, Brahms finale dallamainak gyöngyszeme, amit aztán a hegedű visz tovább. Itt a zenekar már aktívabb közreműködő, a gordonkánál alig volt észlelhető. A főtéma következik újra, hasonló „szereposztásban”, s mintha kamarazenét hallgatnánk. Megint halljuk a második témát, végül a zenekarral kiegészülve, a lüktető dallamot kibontva, üstdobütésekkel hangsúlyozva fejeződik be a ''Kettősverseny''.
 
A darab előadása általában 31–35 percet vesz igénybe.
 
== Hallgassuk megmeg… …==
… '''Brahms ''Kettősversenyét''!'''<br>
'''1. tétel'''
[[Fájl:Johannes Brahms - concerto in a minor, op. 102 'double concerto' - i. allegro.ogg]]
31. sor:
[[Fájl:Johannes Brahms - concerto in a minor, op. 102 'double concerto' - iii. vivace non troppo.ogg]]
 
== Források ==
*Kovács Sándor: Johannes Brahms: Kettősverseny hegedűre és gordonkára, Op. 102. A hét zeneműve 1977/2. Zeneműkiadó, Budapest, 1977.
*[[Pándi Marianne]]: Hangversenykalauz II. Versenyművek. Zeneműkiadó, Budapest, 1973.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Kettősverseny_(Brahms)”