„Török Bálint (hadvezér)” változatai közötti eltérés

Enyingi '''Török Bálint''' ([[1502]] – [[Konstantinápoly]], [[1550]]) – magyar főnemes, hadvezér, [[nándorfehérvár]]i [[bán (méltóság)|bán]].

 

===Ifjúsága===

[[1507]]-től apjával és testvérével együtt örökös báróságot, [[1536]]-tól grófságot nyert. Enyingi [[Török Imre (főispán)|Török Imre]] nándorfehárvári bán és [[Parlaghy Krisztina]] fia. Apja halála után már tizenkilenc éves korában nándorfehérvári bán, az [[1521]]-es [[belgrád]]i ostrom idején azonban a [[Magyarország]] kulcsának tartott erősségtől távol tartózkodott. A vár katonái évek óta fizetetlenek voltak, az ifjú főúr gyámjai az országgyűlésben el is panaszolták a siralmas kilátásokat,<ref>Magyar história 1566-1608 (Szerk.: Nagy Gábor) 68.-69.o.</ref> érdemi támogatást azonban nem kaptak. Így 1521-ben a várat az óriási túlerő és árultatás ellenében [[Nándorfehérvár elfoglalása|66 napig hősiesen védő]] Oláh Balázs végül kénytelen volt azt feladni. A felelősséget az ifjú Török Bálintra hárította az országgyűlés, aki regényes körülmények között, lovára kapva volt kénytelen elmenekülni a gyűlésen résztvevők haragja elől. A fiatal arisztokrata, birtokaitól távol, [[Erdély]]ben állt [[I. János magyar király|Szapolyai János]] vajda szolgálatába. A királyi kegyet újra, két évvel később nyerte el, [[1523]]-ban feleségül vette a királyné legkedvesebb udvarhölgyét, báró Pemmflinger Katalint. Házasságukból két fiuk született, [[Török János (katona)|Török János]] [[1529]]-ben, [[Török Ferenc (főúr)|Török Ferenc]] pedig az [[1530]]-as évek elején.