„Illés Béla (író)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DJS (vitalap | szerkesztései) |
DJS (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
38. sor:
[[Regény]]ei a [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] eseményeit, a forradalomhoz vezető utat elevenítik fel. A szovjet hadsereg őrnagyaként részt vett [[Budapest története|Budapest ostromában]]. Őrnagyi beosztásában ekkortájt jelentette ki, hogy a szovjet katonaság számára „a magyar nők is a szabad zsákmány körébe tartoznak”.<ref>Sebő Ödön: ''A halálra ítélt zászlóalj''. Budakeszi Kultúra Alapítvány, 2008. 230. oldal</ref> [[1950]]-[[1956]] között az ''[[Irodalmi Újság]]'' főszerkesztője volt. [[1957]]-[[1959]] között az ''[[Élet és Irodalom]]'' szerkesztőbizottsági tagja volt.
Elhíresült alakja Alekszej Guszev, az 1848-49-es szabadságharcot leverő orosz hadsereg tisztje, akit állítólag 1849 augusztusában hat társával együtt [[Minszk]]ben felakasztottak, mert kritizálta az orosz beavatkozást. Az orosz tisztet először 1945 februárjában említette ''Orosz tisztek Kossuth Lajosért'' című cikkében<ref>Illés Béla (1945. február 10). Orosz tisztek Kossuth Lajosért. ''Új Szó'', 1945/3. szám, 3. o.</ref>, ekkor még századosként. Az 1948-as kiadású 8. osztályosoknak szóló történelem tankönyvben már magasabb, őrnagyi rangot kapott. Budapesten 1951-ben utcát is elneveztek róla (korábban Sas utca). A korabeli sajtóban Guszev az évszázados orosz-magyar barátság egyik szimbólumává vált. Ilyen formában került be [[Illyés Gyula]] ''Két férfi'' című filmregényébe is: „Petőfire az az őrmester emel fegyvert, aki Guszevet elfogta és vasraverte.”<ref name="HVG">Murányi Gábor: Papírkatonák. ''HVG'', 2013. ápr. 13. 40-41. o.</ref>
1948-ban magyar delegáció utazott a Szovjetunióba, hogy tiszteletüket tegyék Guszev és társai sírjánál. A sírokat, illetve az Illés által idézett levéltári periratokat azonban sehol sem találták. Noha Illés Béla sohasem ismerte el a hamisítást, a történészek az ötvenes évek derekára már bizonyítottnak látták. A Guszev utca 1990-ben kapta vissza eredeti nevét.<ref name="HVG" />
Illés Béla más írásaiban is fellelhetők hasonló, történetileg megalapozatlan részletek, például a Rákóczi-kori orosz követ, Morozov naplójának ismertetésében.<ref>Illés Béla (1945. február 6). Rákóczi és az oroszok. ''Új Szó'', 1945/2. szám, 3–4. o.</ref><ref>Vörös Boldizsár (2012) „az oroszok rendszeresen támogatták Rákóczit tüzérséggel, tisztekkel, sőt időnként pénzzel is” – Propagandisztikus történelemhamisítás I. Péter cár és II. Rákóczi Ferenc kapcsolatáról az 1940-1950-es években. In: Pusztai Bertalan (szerk.) Médiumok, történetek, használatok. Szeged: Szegedi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék.</ref><ref name="HVG" />
==Díjai==
| |||