„Cogito ergo sum” változatai közötti eltérés

[[Jean-François Lyotard|Lyotard]] kritikáját egyfelől nyelvi fejtegetésre alapozza. Mivel az ''„én gondolkodom”'' állításban az ''„én”'' [[névmás]] deiktikus, azaz rámutató jellegű, vagyis egy jelenvaló dologra mutat rá, akkor egyértelmű és nincs szükség további megalapozására. Másfelől Lyotard megkérdőjelezi az „''én gondolkodom”'' és az ''„én létezem”'' logikai összekapcsolhatóságának jogosultságát. Az ''„én gondolkodom”''-ból nem következik az ''„én vagyok”'', mivel szerinte ezek csak tétel-események, illetve azok egymás mellé sorolása. Lyotard szintén egy tágabb elképzelés keretein belül fogalmazza meg a Descartes-tal szembeni kritikát: a rendszeres filozófia, a rendszeralkotás általános elutasítása.<ref>I. m. 382–384.</ref>

 

 

[[Jaakko Hintikka|Hintikka]] interpretációja a ''„nem létezem”'' kijelentésből indul ki. A ''„nem létezem”'' állítás feltételezi a létezésemet, azt, amit tagadni próbál. Így, mivel a ''„nem létezem”'' állítást nem lehet igaz módon elgondolni, ez egy önfelszámoló kijelentés. A ''„létezem”'' állítás elgondolása automatikusan igazolja önmagát. A ''„létezem”'' csak igaz módon elgondolható kijelentés. A létezés minden tevékenység előfeltétele, ezért az ''„én létezem”'' állítás elgondolása során az egyén nem hajt végre semmilyen illokúciós aktust, mivel az állítások vagy kijelentések nem képesek előfeltételezni semmit.<ref>Komorjai László: Még mindig cogito. In: Boros Gábor – Schmal Dániel (szerk.): ''Kortársunk Descartes'' (Áron Kiadó, Budapest, 2000) 174–175., 183. oldal</ref> Az önmegerősítő ''„elgondolom önmagamat”'' kijelentés kétségbevonhatatlanságának csak nyelvi okai vannak, ezért ''„cogito ergo sum”'' nem lehet kitüntetett első elv – a tudatra reflektálás evidenciája irreleváns.<ref>Wolfgang Röd: ''Descartes és a német felvilágosodás filozófiája'' (KLTE Filozófia Tanszék, Debrecen, 1994) 50. oldal</ref>