71 115
szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
Felépítése megegyezik a [[Szojuz–5]] űrhajóval, de belső változtatásokon ment keresztül. Elhagyták az automatikus űrrandevú rádiótechnikai elemeinek egy részét, az orbitális kabin levegőfeltöltő rendszerét és a szkafandereket. Elhelyezték a kis tolóerejű helyzetváltoztatást segítő rakéták (gázfúvókák) irányítókarját, az egyik ablakhoz szerelték a [[szextáns]]t.
A [[Szojuz–6]] [[Föld]] körüli pályán együtt repült, az egymás utáni napokon felbocsátott a Szojuz–7 és a [[Szojuz–8]] űrhajóval, aktívan részt vett a közös manőverekben. Egymás megközelítésében a Szojuz–6 az aktív űrhajó szerepét játszotta. A földi irányítóközpont automatikus vezérléssel közelítette egymáshoz az űrhajókat, majd az űrhajósok rádiókapcsolat segítségével kézi vezérléssel közelítették meg egymást. A megközelítéseket a [[Szojuz–6]] fedélzetéről [[Valerij Nyikolajevics Kubaszov|Valerij Kubaszov]] filmezte. A három űrhajó csoportos űrrepülése 4 óra 29 percig tartott, azaz három Föld körüli keringésen keresztül. A Szojuz-7 és [[
[[Október 17.|Október 17-én]] a 81 fordulatban [[Belépés a légkörbe|belépett a légkörbe]], hagyományos leszállási technikával – ejtőernyős leereszkedés – [[Karagandi (település)|Karagandi]] városától 155 kilométerre északnyugatra érkezett vissza a Földre.
== Személyzet ==
|
szerkesztés