„Perényi Péter (koronaőr)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a forrás |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
8. sor:
Perényi Péter 1502-ben született [[Báthory Magdolna]] és [[Perényi Imre (nádor)|Perényi Imre]] házasságából. Apja családjának ősei a 13. században emelkedtek egy [[Hernád (folyó)|Hernád]]-völgyi német [[hospes]]falu, az [[Abaúj vármegye]]i [[Perény]] lakói közül a [[köznemes]]ek sorába. Első említett ősük, [[Dobos Orbán]] [[III. András magyar király|III. András]]tól kapta birtokul a névadó helységet. A családtagok területeik gyarapítására törekedtek, Péter nagyapja, [[Perényi István (tárnokmester)|Perényi István]] [[Zemplén vármegye|zemplén]]i
[[Ispán|főispán]], [[főasztalnok]] azonban felségsértés miatt elvesztette birtokait.
[[
István fia, [[Perényi Imre (nádor)|Perényi Imre]] [[Tőketerebes|Terebes]], [[Füzér (település)|Füzér]], [[Csorbakő]] és [[Abaújvár|Újvár]] birtokában elegendő erővel rendelkezett a család újbóli felvirágoztatásához. Befolyása növekedett az udvarban, [[Abaúj vármegye]] [[örökös főispán]]ja, majd az ország [[nádor]]a lett, ezzel Perényiék eddig el nem ért rangra emelkedtek. Imre tevékenyen részt vett a [[Habsburg–Jagelló házassági szerződés]] létrejöttében, szolgálatai fejében német-római szent birodalmi hercegi címet nyert. A család az ország egyik legnagyobb birtokosává vált a [[Délvidék]]en [[Valpó]], valamint a [[Baranya vármegye|baranya]]i [[Siklós]], a [[Heves vármegye|heves]]i [[Feldebrő|Debrő]] és a [[Borsod vármegye|borsod]]i [[Ónod]] megszerzésével.
15. sor:
[[1526]] és [[1527]] között harcolt a [[Cserni Jován]] vezette [[Bács-Bodrog vármegye|bácsi]] [[szerbek|szerb]] felkelők ellen. A vezérüktől a [[szőlősi csata|szőlősi csatában]] vereséget szenvedett, de néhány hónap múlva [[Czibak Imre|Czibak Imrével]] [[Szeged]] mellett döntő vereséget mért a [[rácok]]ra.
Az 1526-os [[mohácsi csata]]vesztés után a koronaőr a török elől Trencsénbe vitte a Szent Koronát. A székesfehérvári országgyűlés 1526. november 10-én Szapolyai Jánost választotta királlyá, és november 11-én I. János néven meg is koronázták. A koronázást követően Perényi Péter koronaőr ahelyett, hogy megszokott helyére, a [[visegrádi vár]]ba vitte volna a Szent Koronát, [[Füzér (település)|Füzérre]] szállíttatta és ott rejtegette. [[1527]]. november 3-án [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinándhoz]] pártolt és a magyar koronát kiszolgáltatta az osztrák főhercegnek, aki az érvényes államszerződések értelmében törvényes trónigénylő volt. Jutalmul [[Sárospatak]]ot és az egri püspökség javainak haszonélvezetét kapta.
Perényi 1527. november 11-én, Székesfehérvárott újra letette a koronaőri esküt, aminek fennmaradt a szövege: [[Kép:Suleiman gives back the Holy Crown to Szapolyai.jpg|jobbra|bélyegkép|
{{idézet 2|''A rám ruházott tisztséget ellátom, a Szent Koronát és tartozékait társammal, István nádorral együtt Visegrád várában hűségesen megtartom és megőrzöm. A várban levő várnagyomat és más embereimet hűségben tartom, s szorgalomra intem. István nádornak sem nyiltan, sem titokban, sem csellel nem ártok, sőt minden erőmmel megvédem tisztségét, és hasznát előmozdítom. A szent koronát István nádor akarata és beleegyezése nélkül Visegrád várából semmi szín alatt el nem viszem. A várban levő várnagyomat a nádor tudta nélkül ki nem cserélem; ha erre mégis szükség lenne, új várnagyot csak a nádor tudtával állítok. Sohasem tartok nagyobb számú katonát a Visegrádi várban, mint testvérem, kivéve, ha a vár vagy a korona veszélybe kerülne. Ebben az esetben is nagyobb számú emberemet közös felügyelet alá helyezem. Isten engem úgy segéljen és minden szentjei.''}}
[[Kép:Koronázás.jpg|bélyegkép|140px|balra|A koronázási jelvények]]
Ferdinánd megkoronázása után Perényi először [[Siklósi vár|Siklós várába]] vitte a koronát, majd 1529-ben néhány száz fős kísérettel, Sárospatakra hurcolta. Útközben azonban Szapolyai hadvezére, Szerecsen (Zerechen) János tolnai főispán rajta ütött a Szent Koronát szállító csapaton.
[[1529]]-ben ismét János király pártján állt; ő kérte meg ura számára és kísérte Magyarországra [[Jagelló Izabella magyar királyné|Izabella]] királynét. [[1540]]-ben megint Ferdinándhoz állt, aki kinevezte királyi kancellárrá.
|