„Viking–1” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
99. sor:
* '''gázcserélődési kísérlet''': A kísérlet arra a kérdésre kereste a választ, van-e olyan marsi élőlény, amely belélegzi a marsi légkört, majd átalakítva azt, másmilyen gázt bocsát vissza a légkörbe. [[Gázkromatográf]]fal folyamatosan figyelték a mintákat, hogy megváltozik-e az inkubátor légkörének összetétele, megjelennek-e a preparált gázok a légkörben. A többször végzett kísérletsorozat az előzőekhez hasonlóan többször hozott pozitív és negatív eredményt is, azaz a kémiai folyamatokra is ráfogható eredmények itt sem döntöttek perdöntően.
Az élet jeleinek keresésén kívül a marsi környezet megfigyelését célzó kutatási programot is végzett a szonda. Az egyik láb tetején elhelyezett [[meteorológia]]i állomás a hőmérsékletet, légnyomást, a szél irányát és sebességét mérte. A napi '''hőmérséklet''' -14 °C és -77 °C között változott a leszállóhelyen (a testvérszonda másik féltekén levő leszállóhelyén sokkal szélsőségesebb, +4 °C és -120 °C közötti hőmérsékletviszonyok uralkodtak). A '''légnyomás'''értékek fél éves periódusban mutattak változást. A marsi télen a légkör fő alkotóelemét jelentő szén-dioxid kifagy az alacsony hőmérsékleten, csökkentve a légkörben levő mennyiséget, ezzel a légnyomást is. A Viking–1 6,8 mbar nyomást mért a déli félgömb telén – amikor a déli jégsapka kiterjedése a legnagyobb volt – és 9 mbar-t, amikor a legmagasabb volt a légnyomás, míg a Viking-2 északi féltekén mért légnyomásbeli szélsőértékei 7,3 és 10,8 mbar voltak (összehasonlításul a földi átlagos légnyomás 1000 mbar). A marsi '''szelek''' mérése az előzetesen várthoz képest már eredményeket hozott: a szelek sokkal kisebb sebességet értek el. A kutatók feltételezései szerint a nagy porviharok nagyon erős szeleket feltételeznek, ám a szonda a több éves programja során sem mért 120 km/h-nál nagyobb szélsebességet, az átlag pedig jóval ez alatt volt. A Viking–1 egyetlen sikertelen kísérlete a '''marsi rengések''' méréséhez kötődött, ugyanis a leszállóegység szeizmométere a leszállás után nem lépett működésbe.
A felszíni küldetés 2245 [[sol]] után [[1982]]. [[november 13.|november 13-án]] ért véget, egy rossz parancs miatt. A mérnökök szerettek volna egy új [[szoftver]]t feltölteni az akkumulátorok feltöltési metódusának megváltoztatására és az áramtárolási kapacitás megnövelésére, ám a feltöltéskor felülíródott az antennamozgató szoftver néhány sora is. A következő hónapok kísérletei a szondával való kapcsolatfelvételre és az antenna újrapozícionálására mind kudarcot vallottak.
| |||