„Arthur Evans” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Kréta |
|||
35. sor:
[[1878]]-ban [[Minosz Kalokairinosz]] görög régész kezdett feltárásokat [[Kréta (sziget)|Krétán]], de nem sokkal később a török kormány felfüggesztette a krétai ásatásokat. Heinrich Schliemann meghalt 1890-ben, Kréta pedig [[1894]]-ben lett független szigetállam. Eredetileg nem kívánt hosszabb időt Krétán tölteni. Amint a szigetet bebarangolta, az Ő figyelmét is felkeltették azok a hatalmas rom-, és törmelékrömegek. Evans [[1900]]-ban vásárolta meg azt a telket, amin ásni kívánt. Egy év múlva kijelentette legalább még egy évre van szüksége. Tévedett! Valójában negyed évszázad múlva is ott ásott, ahol rövid időt szándékozott tölteni! Ásóját Kréta földjébe süllyesztette, és egy rejtélyes sziget talajába ütközött.
Nagyon hamar 3000 darab agyagtáblát talált, és ezek lefordítását elsődleges feladatának tekintette. Az agyagtáblák és a rétegtan alapján feltette, hogy Knósszosz megelőzte a Schliemann által megtalált [[Mükéné]] és [[Tirünsz]] fénykorát. A feltárt palota rengeteg helyisége emlékeztette őt egy [[labirintus]]ra, ezért feltette, hogy ez volt [[
Krétába íráskutatás végett jött Evans, aki az első krétai irásjeleket 1894.-ben ismertette. Közel kétezer cseréptáblácskát sikerült felszínre hoznia a lineáris-rendszerű írásjelekkel, amiről 1948-ban [[Alice Kober]] arra a következtetésre jutott: „egy ismeretlen nyelv ismeretlen írását nem lehet megfejteni”. 1950-ben a [[tübingen]]i [[Ernst Sittig]] professzor alkalmazta először az ókori nyelvészet terén a katonai titkosírások megfejtésének két világháború között kifejlesztett módszerét. Elsőre megfejtette a krétai [[lineáris B írás]] 11, majd később 30 jelét. 1953-ban az [[Angolok|angol]] [[Michael Ventris]]nek kezébe került egy agyagtábla,, melyet [[Pylos]]ban Blegen ásott ki. Olyan jelcsoportosítást tartalmazott, melyet el is tudott olvasni, ugyanis görög nyelven íródott!
| |||