„A China Airlines 611-es járatának katasztrófája” változatai közötti eltérés

A pilótáktól vészjelzés nem érkezett a baleset előtt. A radarok képernyői alapján a gép FL350-es repülési magasságon (10 &nbsp;680 m) négy részre szakadt. Ezt alátámasztja, hogy a baleset helyszínétől 130&nbsp;km-re, egy tajvani faluban, a repülőről származó tárgyakat találtak, mint magazinok, fényképek, egy poggyász, tajvani dollár és egy [[China Airlines]] feliratú véres párnahuzat.<ref>[http://web.archive.org/web/20030419024932/http://www.namibian.com.na/2002/july/world/026EF92867.html]</ref><ref>[http://www.highbeam.com/doc/1P2-13310158.html|title=78]</ref>

Az időjárási körülmények a baleset idején átlagosak voltak. A pilótafülke hangrögzítője, kiemelése és elemzése után bebizonyosodott, hogy a pilóták semmilyen rendellenességet nem tapasztaltak. A gép adatrögzítője szerint a magasság a gép szétesése előtt 27 másodperccel hirtelen megnőtt, bár ez még a repülőgép tervezési határain belül volt. Röviddel a gép szétesése előtt az egyik hajtómű a négy közül, a többinél kisebb tolóerőt adott le. Véletlen egybeesés, hogy csak ezt az egy hajtóművet tudták kiemelni a tengerből. Repülőroncsokat találtak az óceánban és a szárazföldön is, [[Changhua]] városban.

A hongkongi, tajvani és amerikai kivizsgálók együttes erővel kutatták fel a roncsokat és a holttesteket a [[Tajvani-szoros]]ban. A megtalált roncsok közül az egyik darabon egyértelműen a törzs repedésére utaló nyomok voltak láthatóakláthatók, ami a gép hátsó részéről származott. Ekkor a repülőgép előéletét is vizsgálni kezdték: a karbantartási jegyzőkönyvben rábukkantak egy 22 évvel korábbi javításra a törzs hátsó részén. Ennek oka az volt, hogy 1980. február 7-én túlhúzott orral szálltak le a géppel. Ez azt jelenti, hogy a farokrész alja nekiütődött a kifutópálya betonjának és végigsúrolta azt. A szerelők kijavították a hibát, ám nem a [[Boeing]] eljárásainak megfelelően jártak el. Ugyanis az előírás szerint a sérült részt ki kell volna vágni és egy, a kivágott résznél jóval nagyobb fedőlemezt kell a helyére tervezni. Azonban a légitársaság szerelői nem követték az előírásokat: a sérült részt lecsiszolták, és eltávolítás helyett erre helyezték a fedőlemezt, ami mindvégig elrejtette a sérült részt. A fedőlemez alatt, a sérült részen az apró repedések az évek során egyre terjedtek, míg végül a gép végzetes, utolsó útján a repedések körbefutottak a törzs hátsó része körül, majd a gép darabjaira hullott.