„Valentyin Petrovics Glusko” változatai közötti eltérés

'''Valentyin Petrovics Glusko,''' ukrán névváltozatban '''Valentin Petrovics Hlusko''' ([[orosz ábécé|oroszul]] és [[ukrán ábécé|ukránul]]: ''Валентин Петрович Глушко;'' [[Odessza]], [[1908]]. [[szeptember 2.]] – [[Moszkva]], [[1989]]. [[január 10.]]) [[ukránok|ukrán]] származású [[Szovjetunió|szovjet]] mérnök, [[Szergej Pavlovics Koroljov|Koroljov]] és [[Vlagyimir Nyikolajevics Cselomej|Cselomej]] mellett a szovjet űrpogram harmadik jelentős alakja. 1938-ban, a [[Joszif Visszarionovics Sztálin|sztálini]] megtorlások idején elítélték és bebörtönözték. Munkásságának középpontjában kezdetben a folyékony hajtóanyagú rakétahajtóművek álltak, 1974-től a szovjet űrrendszerek főtervezője volt, majd ő irányította a [[Buran]]-program hordozórakétájának, az [[Enyergija]] rakétának a kifejlesztését. Koroljov mellett részt vett az első szovjet hordozórakéta, az [[R–7 Szemjorka|R–7]] kifejlesztésében, jelentős érdemeket szerzett az első műhold és az első űrhajók megalkotásában. A holdrakéta fejlesztésében Koroljovval folytatott vetélkedésének jelentős szerepe volt abban, hogy az [[N1]] rakéta kudarcot vallott és a Szovjetunió elveszítette a holdraszállásért folytatott versenyt. Nevét viseli az általa 1929 májusában a Gázdinamikai Laboratóriumon belül létrehozott tervezőcsoportból később kinőtt tervezőiroda, illetve vállalat, az [[NPO Enyergomas]].