„Hardcore techno” változatai közötti eltérés

a
4 bites stb. kötőjel nélkül; OH 411. (helyesírási javítás kézi ellenőrzéssel)
a (Bot: 26 interwiki link migrálva a Wikidata d:q388906 adatába)
a (4 bites stb. kötőjel nélkül; OH 411. (helyesírási javítás kézi ellenőrzéssel))
Egy év múlva, 1993-ban elindult a Thunderdome CD sorozat, ami hosszú évekig a (kommersz) hardcore legfontosabb válogatás CD-jének számított, és aminek révén a hardcore távoli országokba is eljutott. Így például 1998-ban már az USA-ban is jelent meg Thunderdome CD, és az ID&T residens lemezlovasai több ízben is felléptek Los Angelesben. Az amerikai népszerűsítő hadjáratoknak végül az vetett véget, hogy addigra Európában a hardcore népszerűsége jelentősen visszaesett.
 
A kommersz holland hardcore felemelkedésével párhuzamosan a világ más részein számos kezdeményezés indult, amely megpróbált ellenszegülni annak a tendenciának, amely a hardcore-t egyszerű szórakoztatóipari termékké kívánta konvertálni. Az eredeti agressziójában valamelyest lefinomított, jól bevált sémákra épülő tömeghardcore helyett sok előadó még durvább, gyorsabb, „fogyaszthatatlan” hardcore mellett állt ki. Már ebben az időben (1994-95-től kezdve) számos olyan vadhajtás keletkezett, ami termékenyítőleg hatott a kor elektronikus irányzataira, és mind inkább összekuszálta az addig jól definiálható hardcore fogalmát. Franciaországban a [[Laurent Hô]] vezette [[Epitèth Records]] köré szerveződő előadók indusztriális hardcore-ja jelentős potenciált jelentett, míg Angliában a [[Deathchant Records]] képviselte azt az alternatívát, amely komplexitásával, elsöprő dinamikájával új irányvonalat mutatott. Németországban az extrém zajosság és a gyorsaság vált dominánssá, amely sebesség még az amerikai, ún. New York hardcorét is gyakran felülmúlta. Ausztráliában a holland gyökerektől jórészt függetlenül kialakult jellegzetes 8- bites Amiga-hangzást számos kisebb label mellett a Newcastle-i [[Bloody Fist Records]], és a Sydney beli [[Rage Records]] képviselte. Japánra a holland hardcore nagy hatással volt, és főleg a happy hardcore irányvonal mozgatta meg a tömegeket. A felgyorsított, rajzfilmszerű vokális hangmintákkal szemben számos előadó a szélsőségesebb speedcore felé fordult, amely violens, „hiperacid”, sűrű ipari hangzásával, máskor mély, telt szintetizátoraival mással össze nem téveszthető.
 
1998-ban a holland hardcore egy komoly arculatváltáson esett át. A producerek szakítottak az addigi hangzással, és egy új, lassabb irányzaton kezdtek el munkálkodni. Ez lett a newstyle. Ez olyan mértékben megosztotta a közönséget, hogy sokan inkább elfordultak a hardcore-tól, mintsem newstyle-t hallgassanak. A következő évben, a hardcore mélypontján az ID&T, aminek addigra több futó projektje is volt ([[Mystery Land]], [[Inner City]], [[Sensation]], stb.), végül felhagyott a [[Thunderdome]] bulik szervezésével, és CD-k kiadásával. Ettől kezdve a staféfát más szervezőcsapatok vették át, mint például a [[Masters of Hardcore]], akik nagyon sokban hozzájárultak ahhoz, hogy a hardcore végül ne tűnjön el a süllyesztőben.
168 346

szerkesztés