|
[[Homérosz]] nem említi, hogy Démétér lánya lenne. [[Hésziodosz]] írja le úgy, mint Démétér leányát.
Vitatkoznak arrólVitatott, hogy hol rabolta el Hadész. Perszephoné virágot szedett, mikor megdördült az ég, meghasadt a [[föld]], és a mélyből előbukkanó Hádész fekete, sötétséget fújó lovaival elragadta, amik egy fekete szekeret húztak. Perszephonénak csak sikoltani maradt ideje – azt is csak [[Hekaté]], a [[Hold]] és mágia istennője hallotta meg. [[Héliosz]] napisten látta is, és a lányát kereső Démétérnek el is mondta: látta, ki volt a tettes, de Zeusz engedte Hádésznak, hogy Perszephonét elrabolja. Démétér gyászba borult, egy időre az [[Olümposz]]on lakó istenekkel is szakított, és az emberek által neki szentelt templomban élt. Mivel nem figyelt a termésre, az nem ért be, és az emberiséget éhínség sújtotta. Zeusz ezért arra utasította Hádészt, hogy engedje el Perszephonét. Hádész csalfa módon [[gránátalma|gránátalmát]] adott neki, mert tudta, hogy aki az Alvilág étkeiből eszik, az végérvényesen soha nem hagyhatja el az alvilágot.
Démétér csak úgy volt hajlandó visszatérni a feladatához, ha Perszephoné az év kétharmad részét vele, és csak a maradékot tölti az [[Alvilág]]ban, Hádésszal. Perszephonénak
Perszephoné ugyanisettől a föld mélyén kell maradnia, mivel evett egy [[gránátalma|gránátalmát]] Hádész kezéből, így végérvényesen nem hagyhatja el az alvilágot. Perszephonékezdve az alvilág úrnője: gyakorta megengedi a jó, arra méltó embereknekembernek, hogy aza szeretett elhunytakatelhunytat visszavigyékvisszavigye a felszínre.
Példaként [[Orpheusz]]nak is megengedte [[Eurüdiké (Apollón leánya)|Eurüdiké]] feltámasztását – bár abba Hádész is beleegyezett. Vagy [[Alkésztisz]] története, aki saját életét áldozta férje helyett: [[Héraklész]] addig szorongatta [[Thanatosz]]t, a fekete leplű halált, míg az vissza nem adta Alkésztisz életét. Ehhez azonban Perszephoné hozzájárulása is kellett: Héraklész erejét csodálva eleresztette Alkésztiszt, és visszahívta Thanatoszt a föld alá.
==Források==
|
