„Bocskai István” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
62. sor:
Rudolf végül tárgyalásokra kényszerült. Bocskai is békére hajlott, egyrészt azért, mert a szabadságharc eredményeit veszélyeztette a felkelők táborán belül a hajdúk és a nemesek egyre élesedő ellentéte, másrészt pedig azért, mert nem akarta magát a török karjába vetni, ami pedig elkerülhetetlen lett volna, ha szakít a Habsburgokkal.
A török [[Török porta|Porta]] [[Bocskai István koronája|koronát]] adományozott Bocskainak, de a segítség ürügyén további területeket akart magának foglalni. Az [[1606]] végén megkötött [[bécsi béke (1606)|bécsi béke]] biztosította a magyar rendi jogokat és a vallásszabadságot, valamint a hét tiszai vármegyét ([[Szabolcs vármegye|Szabolcs]], [[Szatmár vármegye|Szatmár]], [[Bereg vármegye|Bereg]], [[Borsod vármegye|Borsod]], [[Abaúj vármegye|Abaúj]], [[Zemplén vármegye|Zemplén]], [[Ugocsa vármegye|Ugocsa]]) Bocskai élete tartamára Erdélyhez csatolta. Az ugyanebben az évben megkötött, Bocskai által közvetített [[zsitvatoroki béke]] a tizenöt éves török háborúnak is véget vetett.
A szabadságharc győzelmeinek kivívóit, a hajdúk zömét István kiemelte a földesúri fennhatóság alól, és közösségi kiváltságokkal, katonáskodási kötelezettséggel a hajdúvárosokban telepítette le saját birtokán, ahogy a székelységnek is biztosította korábbi kiváltságait.
| |||