„A Pál utcai fiúk” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎További információk: Egy százéves kisfiú
Yogurt (vitalap | szerkesztései)
a →‎Történet: Korrektúra
69. sor:
Hazafelé Csónakos és Nemecsek dohányport (tubákot) töm az orrába, nagyokat tüsszentve indulnak hazafelé.
 
* '''II. rész''': A grund bérházaktól határolt üres telek, egy fatelep közelében. A farakások között 50-60 kis szúkszűk utca található, a [[Szőlővirágúak|vadszőlővel]] befutott házikóban gőzfűrész működik, a telep tót őre az egyik csenevész [[eperfa]] tövében összetákolt apró fakalibában lakik. Ez a terület a Pál utcai fiúké, ahol mindenkinek rangja van: kapitányok, főhadnagyok és hadnagyok rohangásznak játék közben. Közlegény - ''Hektor''on, a tót nagy fekete kutyáján kívül - csak egy van: Nemecsek Ernő. Ő érkezik elsőnek a grundra, bereteszeli az ajtót, rögtön a dühösen ugató kutyára lesz figyelmes. A farakások tetejére a fiúk erődöt építettek, a középső [[Fellegvár|citadellán]] piros-zöld zászló leng. A kis szőke óvatosan az erőd közelébe megy, majd felmászik rá. Közben önmagát biztatva többször is ezt mondja: "Ne félj, Nemecsek.!"
 
Odafenn megpillantja a rettenetes ''Áts Feri''t, mindnyájuk ellenségét, a füvészkertiek vezetőjét, aki gúnyosan ismétli a kisfiú által mondottakat. A zászlót, amit a Csele nővére varrt, magával vitteviszi a vörösingesek vezére.
 
Nemecsek - aki pityeregve szóvá teszi, hogy miért csak ő egyedül közlegény - beszámol a többieknek a történtekről, Boka intézkedik, hogy új zászlójuk (bár piros-fehér) legyen. Önmagát is megbünteti János (mert nem zárta be az ajtót), neve bekerül a fekete noteszbe, a a fiúknak imponál a szigorúsága, meg az, hogy önmagával sem kivételez. Kolnay és Barabás összevesznek, hogy kinek a kalapjába kerüljenek a szavaztok. Végül elnököt választanak (Csele kalapja az "urna"), mégpedig teljhatalmú elnököt, akinek majd minden parancsát vakon kell teljesíteni. Boka János 11 szavazatot kap, Geréb Dezsőre hárman voksolnak. Boka azt tervezi, hogy meglátogatják a füvészkertieket, mielőtt azok jönnének ismét.
 
* '''III. rész''': A haditerv másnap délután, a gyorsírási óra után kész lett. Három fiú (Boka, Csónakos és Nemecsek) elmegy a [[Füvészkert (Budapest)|Füvészkertbe]], otthagyja a névjegyüket, egy piros papírra írt szöveget. "Itt voltavoltak a Pál utcai fiúk!" . Elindulnak, negyedóra alatt kiérnek a Füvészkerthez. A kőfalon nehéz lett volna bejutni, de hátul egy [[akác]]fa segítségével átmásznak a deszkapalánkon. A hídon két vörösinges őrködik, a szigeten lesz a füvészkertiek gyűlése. A (mesterséges) várromig lopakodva jutnak el a sötétben, bár az őrségváltás közbeni füttyök és a Füvészkert őrének esteli sétája megijesztik őket. A várromnál 8 (fából és ezüstpapírból készült) [[Tomahawk (fegyver)|tomahawkra]] bukkannak, Áts Feriék fegyvertára lehet itt. A tavon egy csónakkal eveznek a szigetig. Közben Nemecsek véletlenül a vízbe esik. Csónakos (nevéhez híven) őrzi a csónakot, míg Boka és Nemecsek végrehajtja a küldetést. Itt megpillantják Gerébet, aki árulójukká vált, elmondja a grundot eddig birtokló gyerekek szokásait, titkait. A vörösingeseknek labdaterület kell, ezért nyílt háborúban akarják megszerezni a nagyvárosban ritka üres területet. Egy időre elhagyják a tisztást a füvészkertiek, ekkor teszi ki Boka a Pál utcai fiúk üzenetét, majd eloltja a lámpát. A vörösingesek üldözni kezdik a három fiút, akik a gyorsan áteveznek a túlpartra, majd az üvegházba menekülnek. Nemecsek óvatlanul gyújtót lobbant, Boka kiüti a kezéből, de már későn, Áts Feriék észreveszik őket. Nemecsek az aranyhalas medencébe bújik, Csónakos a egy polc alá hasal, Boka a nyitott ajtó mögé áll. A három Pál utcai fiú Szebenics tévedéseinek köszönhetően megússza a dolgot. [[Lóvasút]]tal küldik haza a kis szőkét, aki aznap este kétszer is megfürdött.
 
* '''IV. rész''': Másnap délután egykor az iskolában vége a tanításnak, a gyerekek hazafelé készülődnek. Nemecsek titokzatos, Csónakos nagyokat lódít a Füvészkertben átéltekről. Boka közli a Pál utcaiakkal, hogy délután kettőkor lesz megbeszélés erről. Rácz tanár úr hívatja a gittegylet tagjait. Kifaggatja őket a tanári szobában, az egyletalapítással, a gittrágás fortélyaival kapcsolatban. ''Weisz'', az alapító elnök, ''Kolnay'' a pénztárnok, ''Barabás'', a pecsétőr, ''Nemecsek'', a titkár, ''Csele'', a zászlótartó, ''Richter'' és ''Leszik'' bevallják "bűneiket". A sírás meghatja a tanárt, de döbbenete az előkerült egyleti tárgyak (sima és okmánybélyegek, bélyegző, pénz - tagdíj, picike kis drótnyelű piros-fehér-zöld zászló) miatt egyre csak nő. A tanár mosolyogva megnézi a pecsétnyomót: "Gittgyűjtő Egyesület, Budapest, 1889". Feloszlatja a gyerekek szerveződését, büntetésből magaviseletből valamennyi fiú szabályszerűt fog kapni. Weisz pedig kevésbé szabályszerűt, mert ő volt az elnök. Nemecsek a kihallgatás közben friss gittre bukkan a tanári szoba egyik ablakában, titokban kikaparja, tehát a kis csapat meg van mentve. Délután háromkor, találkoznak a grundon, és újjáalakítják az gittegyletet.
81. sor:
A közgyűlésen éppen Nemecsek akar szólni, amikor meglátja Gerébet, amint az a tót kunyhójához sompolyog. A kisfiú otthagyja a közgyűlést, és Geréb után oson. Kihallgatja, hogy az áruló szivarral kínálja Janót, meg akarja vesztegetni a férfit, hogy az kergesse el a Pál utcai fiúkat. Új gyerekek jönnek majd a grundra, akik a tótot gazdagon meg fogják jutalmazni. A gittegylet tagjai félreértik Nemecsek újabb elrohanását, aki Bokához akar menni a rémisztő vesztegetési kísérlet hírével. Gyávának tartják Ernőt, kizárják az egyletből, és csupa kisbetűvel írják be a nevét az egylet jegyzőkönyvébe: "nemecsek ernő áruló!!!"
 
Nemecsek lélekszakadva fut a Kinizsi utca felé, ahol Boka lakott egy kis, szerény földszintes házban. Elmondja az elnöknek a kis közlegény, hogy mit hallott és látott az imént. Boka és Nemecsek Geréb után futnak, de a klinikánál megállnak, mert a kis szőkére köhögőroham tör. Boka Geréb után kiált, de a fiú - bár nevetve visszafordul feléjük - nem áll meg, eltűnik előlük. Nemecsek sírva fakad, mert félti a grundot, Boka szemében is könnycseppek csillognak.
Nemecsek lélekszakadva futott a Kinizsi utca felé, ahol Boka lakott egy kis, szerény földszintes
házban. Elmondja az elnöknek a kis közlegény, hogy mit hallott és látott az imént. Boka és Nemecsek Geréb után futnak, de a klinikánál megállnak, mert a kis szőkére köhögőroham tör. Boka Geréb után kiált, de a fiú - bár nevetve visszafordul feléjük - nem áll meg, eltűnik előlük. Nemecsek sírva fakad, mert félti a grundot, Boka szemében is könnycseppek csillognak.
 
* '''V. rész''': Két nappal később a Füvészkertben azt jelenti az összegyűlt vörösingesek előtt Szebenics Áts Ferinek, hogy eltűnt a fegyvertárukból a Pál utcai fiúk piros-zöld zászlaja. Egy lábnyomot is találtak, ami még a Webdauer lábnyománál is kisebb. Geréb, a kém jelentést tesz arról, hogy harc nélkül is megszerezhetik - megvesztegetéssel - a grundot. Áts Feri rápirít Gerébre, Feri nyílt harcban, nem alattomosan akarja megszerezni a labdaterületet. Gerébet befogadják a füvészkerti srácok maguk közé, a vezér kezet fog vele, Dezső hadnagyi rangot kap. Ezután a támadási tervük részletei következnek. Amikor Geréb gyávának nevezi a Pál utcaiakat, akkor egy hang megszólal egy nagy fa tetejéről.
 
{{Idézet| - Még meg kell tőled kérdeznem valamit. Nem gondolod, hogy a Pál
113 ⟶ 112 sor:
|-
|colspan=2 bgcolor="#e0ffff"|
- Igen, Nemecsek. Én vagyok. És ne kutassák, hogy ki lopta el a Pál utcai zászlót a fegyvertárból, mert azt én loptam el. Itt van, ni! Nekem van az a kis lábam, ami még a Wendauer lábánál is kisebb. És nem szóltam volna, fenn maradhattam volna a fa tetején, amíg maguk mind el nem mentek volna, hiszen ott gubbaszkodtam már fél négy óta. De mikor Geréb azt mondta, hogy köztünk nincs egy se, aki bátor volna, hát akkor gondoltam: "Megállj, majd én megmutatom neked, hogy akad még a Pál utcaiak közt is bátor fiú, ha nem más, hát a Nemecsek, a közlegény!" Itt vagyok, kérem, kihallgattam az egész tanácskozást, visszaloptam a zászlónkat, most tessék, csináljanak velem, amit akarnak, verjenek meg, csavarják ki a kezemből a zászlót, mert magamtól ugyan oda nem adom. Tessék, tessék, csak rajta! Hiszen én egyedül vagyok, maguk meg tízen vannak!
|<ref>Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1983) - 93. oldal</ref>
|}