„Bleyer Jakab” változatai közötti eltérés

1897-től budapesti gimnáziumi, 1900-tól [[sopron]]i főreáliskolai tanárként állt munkába. 1903-1904-ben állami ösztöndíjjal a [[münchen]]i és [[lipcse]]i egyetemen továbbképzésben vett részt. Hazatérése után ismét Budapesten tanított gimnáziumban. 1905-ben, 31 éves korában habilitált, kilépett az állami szolgálatból, hogy egyetemi magántanárként a budapesti egyetemen oktasson. 1905-1909-ben a [[Budapesti Philológiai Társaság]] titkári teendőit is ellátta. Már 1910-ben a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagja lett, később [[Németország]]ban is hasonló megtiszteltetésben volt része, mint a [[münchen]]i Német Akadémia tanácsának tagja, valamint a [[tübinga]]i egyetemi tanácsnak tiszteletbeli tagja. 1908-ban meghívást kapott [[Kolozsvár]]ra az egyetemre német nyelv és irodalom tanárnak. 1911-ig maradt itt, amikor is a budapesti egyetem hívására visszatért egyetemi tanulmányai színhelyére, ahol a német irodalomtörténet tanára volt 1919 októberéig. 1911-ben Budapesten Bleyer Jakab [[Petz Gedeon]]nal közösen megalapította az egyetemen a [[Germanisztikai IntézetetIntézet]]et. Ők ketten a következő évben disszertációsorozatot indítottak, bevonva a munkába [[Heinrich Schmidt]]et, „Arbeiten zur deutschen Philologie” címmel, a tudományos utánpótlás szorgalmazására. 1915-től mint a magyarországi német kisebbség mozgalmainak egyik irányítója a politikai életben is részt vett. 1917-ben jelent meg Bleyer Jakab programszerű tanulmánya „A magyarországi németség” [„Das ungarländische Deutschtum”] címmel, amelyben kulturális jogokat követelt a [[Dunai svábok|sváboknak]], teljes egészében az 1868. évi magyar [[liberális]] nemzetiségi törvény szellemében. A [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] alatt aktívan részt vett az ellenforradalomban, a [[Fehérház Bajtársi Egyesület]] egyik vezető személyiségeként jelentős szerepe volt a [[Peidl-kormány]] és vele a Tanácsköztársaság megbuktatáságan, ami után, [[1919]]. [[augusztus 15.|augusztus 15-étől]] [[1920]]. [[december 16.|december 16-áig]] a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere volt a [[Friedrich-kormány|Friedrich-]], a [[Huszár-kormány|Huszár-]], a [[Simonyi-Semadam-kormány|Simonyi-Semadam-]] és az [[első Teleki-kormány]]ban. 1919. augusztus 21-én a nemzeti kisebbségek egyenjogúsítását érintő rendeletet bocsátott ki, amelynek célja ezen kisebbségek számára a nyelvi-kulturális autonómia biztosítása volt.

A magyar kormány új nyelvrendelete (1923. június 22. - garantálta a kisebbségek számára többek között az anyanyelv szabad használatát a közéletben és az iskolákban) ellenére a magyar közigazgatási, egyházi és iskolai hatóságok a kisebbségek nyelvi asszimilációját szorgalmazták. Három héttel később, 1923. július 15-én Bleyer Jakab egyesületet alapított „Ungarländischer Deutscher Volksbildungsverein” (UDV) néven, amelynek haláláig vezetője maradt. Jóllehet ez a kulturális szervezet államilag engedélyezett volt, tevékenységét kormányzati és igazgatási szervek korlátozták. Így az egyesületnek 1933-ig 186 faluban mindössze 12.000{{szám|12000}} tagja volt, amely a magyarországi német lakosságnak csupán 2,5 százalékát tette ki.