„John Wesley (lelkész)” változatai közötti eltérés

1720-1725 között az oxfordi Lincoln College tanulója volt, amelynek 1726-ban oktató tagja (fellow) is lett. 1725. szeptember 19-én Potter püspök szentelte fel diakónusnak. Ebben az évben fordul érdeklődése a biblikus szentség hétköznapi megélése felé, többek között olyan olvasmányok hatására, mint Kempis Tamás: Krisztus követése. 1726-1728 között segédlelkészként szolgált apja mellett Epworth-ban. 1728. szeptember 22-én szentelték fel pappá. 1729-ben visszatért Oxfordba, ahol egy kis - metodistának gúnyolt - csoport vezetője lett. (A "Szent Klubnak" is csúfolf társaságot még 1726-ban az öccse, Charles indította.) A csoport tagjai a rendszeres és komoly életükről váltak ismertté. Komolyan vették tanulmányaikat, rendszeresen tartottak önvizsgálatot, böjtöltek, hetente úrvacsoráztak, valamint különböző szeretetszolgálatokat is felvállaltak, betegeket és rabokat látogattak. 1735-1738 között az észak-amerikai gyarmatokra hajózott, hogy az indiánok között missziózzon, újra során találkozott a herrnhuti pietista lelkiséggel, amely a következő években nagy hatást gyakorolt rá (személyes üdvbizonyosság). 1738 elején tért vissza Angliába.