„Arnold Sommerfeld” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
a kis korr,, azimut kvantumszám magyaul
3. sor:
 
'''Arnold Sommerfeld''' (''Arnold Johannes Wilhelm Sommerfeld'', ([[Königsberg]], [[1868]]. [[december 5.]] - [[München]], [[1951]]. [[április 26.]]))<ref> [http://www-history.mcs.st-and.ac.uk/Biographies/Sommerfeld.html Sommerfeld biography] {{en}}</ref>, a [[kvantumfizika]] területén kiemelkedő munkásságáról ismert [[Németek|német]] [[Elméleti fizika|elméleti fizikus]] volt. 81-szer javasolták [[Nobel-díj]]ra, és számos későbbi Nobel-díjas [[fizikus]] [[Tudományos fokozat|PhD]]-konzulense volt. <br/>
Sommerfeld vezette be a második [[kvantumszám]] (azimutkvantumszámmellékkvantumszám) és a negyedik kvantumszám (spinkvantumszám) fogalmát.
Az [[alfa (állandó)|alfa]] mint állandó bevezetésében, valamint a [[röntgensugárzás]] elméletének kidolgozásában is úttörő szerepet vállalt.
 
==Tanulmányai==
14. sor:
=== Göttingen ===
A [[göttingeni egyetem]]en tanársegéd lett Theodor Liebisch mellett, az Ásványtani Intézetben. [[1894]]-ben [[Felix Klein]] tanársegéde lett. Ekkor fejezi be [[habilitáció]]s dolgozatát, mely lehetővé teszi, hogy Sommerfeld magántanári kinevezést kapjon a göttingeni egyetemen.<ref>[http://www.lrz-muenchen.de/~Sommerfeld/WWW/AS_Biogr.html Sommerfeld-Project] – Leibniz-Rechenzentrum der Wissenschaften</ref>.
Magántanárként matematikai és fizikai tárgyakat tanított. Ő tanította először [[Göttingen]]ben a parciális [[differenciálegyenlet#Parciális differeciálegyenlet|parciális differenciálegyenlet]]ek elméletét. [[1895]]-[[1896]] között forgó testek elméletét tanította és megírta a négykötetes „Die Theorie des Kreisels” című tankönyvet, mely a Kleinnel történt együttműködés 13 évét ölelte fel. Az első két kötete az elmélet, a másik kettő kötet a geofizika, asztronómia és technológia gyakorlati alkalmazásáról szól. Göttingenben ismeri meg későbbi feleségét, Johanna Höpfnert.
Clausthal-Zellerfeldben a matematika-tanszék vezetője lesz, ahol [[Wilhelm Wien]] utódja.
 
35. sor:
 
==További munkássága==
Müncheni tartozkodásatartózkodása alatt kapcsolatba került Einstein [[speciális relativitáselmélet]]ével, mely akkor még nem volt annyira elfogadott. Matematikai hozzájárulása segített az elmélet elfogadásában a szkeptikusok körében.<ref>http://home.arcor.de/mdoege/dldg.html#r</ref>
[[1914]]-ben együtt dolgozott Léon Brillouin-nel az [[elektromágneses hullám]]ok terjedésének kutatásában. A kvantummechanika egyik „alapítója”. Néhány a témába vágó felfedezése és munkája a Sommerfeld–Wilson kvantálási szabályok, a Bohr–féle atommodell általánosítása, a Sommerfeld–Kossel eltolási törvény. [[1919]]-ben publikálta az „Atombau und Spektrallinien” című tanulmányt, mely az atomelmélet “Bibliája” lett.<ref>http://www.archive.org/details/atombauundspekt00sommgoog</ref> [[1918]]-ban Einsteint követte a Deutsche Physikalische Gesellschaft (DPG, Német Fizikai Társaság) elnöki székében. A DPG kiadványa volt a 'Zeitschrift für Physik', mely korának legjelentősebb fizikai havilapja volt.<ref>http://www.epj.org/_pdf/epj_zfp_history.pdf</ref> Az [[1922]]/[[1923]]-as téli szemeszterben a University of Wisconsin–Madison (USA) egyetemen tartott előadásokat. [[1927]]-ben Sommerfeld alkalmazta a [[Fermi–Dirac-statisztika|Fermi–Dirac-statisztikát]] és a [[Drude-modell]]t. Az új elmélet több problémát megoldott és Drude–Sommerfeld-modellként is ismertté vált. [[1928]]/[[1929]]: Sommerfeld világ körüli útra indult, melynek főbb állomásai: [[India]], [[Kína]], [[Japán]] és az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]].