„Lengyelország a Jagellók korában (1386–1572)” változatai közötti eltérés

1490-ben meghalt [[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás király]]. A trónját mind a Jagelló-ház, mind a [[Habsburg-család|Habsburgok]] meg akarták megszerezni. Kázmér törekvései révén, 1490 júliusában a harmadik fiát, [[I. János lengyel király|János Albertet]] (''Jan Olbracht'') a magyar nemesség egy része királlyá választotta. Időközben bátyja, [[II. Ulászló magyar király|Jagelló Ulászló]] cseh király, megszerezte két befolyásos magyar főúr, [[I. János magyar király|Szapolyai Jánostól]] és [[Báthory István (erdélyi vajda, 1477–1534)|Báthory Istvántól]] támogatását, ami összeütközéssel fenyegetett a két testvér között. 1491 februárjában János Albert és Ulászló megkötötték a [[kassa]]i szerződést, amely érdekében János lemondott a [[Szent Korona|Szent István koronájára]] vonatkozó követelésekről annak fejében, hogy a bátyja elismeri őt a Szilézia legfelsőbb hercegének (1338-tól, a [[III. Kázmér lengyel király]] és [[János cseh király|Luxemburgi János]] cseh király között megkötött szerződés érdekében, Szilézia cseh fennhatóságafennhatóság alatt maradt). De Ulászló megbetegedett és János, ezt kihasználva, felújította a háborút, megszegve a kassai szerződést. János így nem vette át uralmat Sziléziában, elvesztegetve az esélyt, hogy Lengyelország visszaszerezze e tartományt. Az összeütközés azzal ért véget, hogy IV. Kázmér (1492) meghalt, mert akkor János átvette a lengyel trónt.

Ami pedig Ulászlót illeti, ő lett magyar a király, de szerződés kötésére kényszerült a Habsburgokkal [[Pozsony|Pressburgban]]ban (1491. novembere), amelynek értelmében halála után ők vennék át a magyar trónt.