„Deszkatemplom” változatai közötti eltérés

a
 
A református egyháztanács a bontás előtt intézkedett a bontandó templom műszaki leírásának és rajzainak elkészítéséről.{{refhely|Olajos Csaba 1999|200. oldal}}
A miskolci polgárok 1937. szeptember 11-én búcsú-istentisztelet keretében vettek búcsút a templomtól. A ''Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap'' című napilap így írt az eseményről: ''„Református hívők százai búcsúztak el szombat este a három évszázados Deszkatemplom szúette gerendáitól, rozzant falaitól, hiányos zsindelyeitől. … Hétfőn recsegve-ropogva háromszáz év súlyával, terhével, szélviharával, történelmével, elsorolhatatlan emlékével romokba roskad a templom.”'' A bontásra kiírt pályázatot Kapus András és társai nyerték el 1931 pengőért. A munkálatokkal egy hét alatt végeztek.{{refhely|Olajos Csaba 1999|194–195. oldal}} A gondosan végzett bontás során számos történeti nevezetességű muzeális érték került elő, de a múzeumba került darabok azóta megsemmisültek.{{azonos|dobrossy241}}
 
Az egyháztanács egyházi lapokban tervpályázatot írt ki, amin ''„…részt vehet minden református vallású okl. építész, aki tagja a mérnöki kamarának”''. A kiírás szerint fából készülő templomot kellett tervezni 500 főre, 320 ülőhellyel, toronnyal, és legfeljebb {{szám|50000|[[Magyar pengő|pengő]]}} beruházási költséggel.{{refhely|Olajos Csaba 1999|200–201. oldal}} A kinevezett bíráló bizottság összetétele: Farkas István püspök, lelkészelnök és Barabási Kun József dr. főgondnok mint elnökök, a tagok: Enyedy Andor, Pósa Péter lelkészek, Szűcs Sándor, Demes Béla, Leszih Andor múzeumi igazgató és két még meghívandó építész. A presbitérium előre kijelentette, hogy a bizottság döntését vita nélkül el fogja fogadni.{{refhely|Olajos Csaba 1999|203. oldal}} A felhívásra négy jelszavas pályázat érkezett „Semper Reformari Debet”,<ref>Latin, „Állandó reformációra van szükség”.</ref> „Magyar vallás”, „A hit” és „Az én hitem az én gazdagságom” címmel.{{refhely|Olajos Csaba 1999|204. oldal}} A bíráló bizottság minden pályázatot alaposan kiértékelt, és közülük „A hit” címűt hirdette ki nyertesnek, mert – többek között – ''„Beépítési rendszerét tekintve a legmegfelelőbb terv. Kelet-nyugati tájolású, a mellékelt pontos terepfelvételek és szelvények mutatják, hogy az épület az emelkedő terepviszonyok figyelembe vételével nyert pontos elhelyezést.”''{{refhely|Olajos Csaba 1999|210. oldal}} A bizottság a jeligét tartalmazó borítékokat nem bontotta fel, csak az eredmény elfogadása után került nyilvánosságra a tervező építészek neve. Eszerint a „Semper Reformari Debet” jeligéjű terv szerzője Gulyás László [[Diósgyőr-Vasgyár|diósgyőr-vasgyári]] építész, a „Magyar vallás” készítője [[Szeghalmy Bálint]], „A hit” építésze vitéz Hercegh Zsigmond budapesti építész, „Az én hitem az én gazdagságom” című tervezője pedig Kalas Imre miskolci építészmérnök volt. Csak később derült ki, hogy a győztes pályamunkát is Szeghalmy Bálint, Miskolc város főmérnöke készítette a legnagyobb titokban, és barátja, Hercegh Zsigmond építész neve alatt nyújtotta be. A „cselre” azért volt szükség, mert a törvények értelmében közalkalmazásban álló mérnök nem készíthetett olyan munkát, amit az a hivatal bírál el, amelyek az alkalmazásában áll.{{refhely|Olajos Csaba 1999|217. oldal}} Még a kiviteli tervek elkészítésével is Herceghet bízták meg. Nem tudni, mikor derült ki, hogy a tervező valójában Szeghalmy.{{refhely|Olajos Csaba 1999|219. oldal}}