„Deszkatemplom” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a
A '''Deszkatemplom''' a [[miskolc]]i [[Tetemvár]]on álló [[Kálvinizmus|református]] templom, és mint a neve is mutatja, [[Fa (anyag)|fából]] épült. Külső megjelenésében és belső kialakításában [[erdély]]i építészeti elemek, motívumok dominálnak. A jelenlegi épület 1999-ben épült az előző másolataként, amelynek tervezője [[Szeghalmy Bálint]], Miskolc főépítésze volt.
 
A mai templom helyén már három fatemplom állt ezelőtt, az első 1637-ben épült. Amikor annak az állapota nagyon leromlott, 1724-ben újat emeltek a helyére. Ennek a második templomnak az újjáépítésében elévülhetetlen érdemei vannak [[Bató István]] gazdag miskolci kereskedőnek, aki 1874-ben saját pénzén újíttatta fel, és végrendeletében alapítványt is létrehozott a templom céljaira. A felújítás ellenére a 20. század elején már ez a templom is menthetetlenné vált, ezért lebontották, és Szeghalmy Bálint tervei szerint új, monumentális, és az erdélyi, szatmári népi építészet formavilágát megjelenítő templomot építettek. A templomot 1938. szeptember 19-én avatták fel. A Deszkatemplomot 1997-ben felgyújtották, és a mai épület – az eredeti formavilágát megtartva – közadakozásból és állami támogatásból épült újjá Puskás Péter tervei szerint, Simon Gábor építész vezetésével, és 1999. május 2-án avatták fel.
 
== Az első templom ==
A református közösség létszáma az 1780-as évekre annyira megnövekedett, hogy a két miskolci református templom (az [[avasi templom]] és a Deszkatemplom) már nem tudta ellátni az igényeket, csak úgy, hogy mindkét helyen két istentiszteletet tartottak egymás után. A gondokat csak az 1808 végére elkészült [[Belvárosi református templom (Miskolc)|Kakastemplom]] oldotta meg, és ettől kezdve a Deszkatemplomot újra csak temetések alkalmából használták. 1817-ben azonban a Hunyadi utcai [[Belvárosi evangélikus templom (Miskolc)|evangélikus templom]] villámcsapás miatt leégett, ezért két évig az evangélikusok a Deszkatemplomban tartották istentiszteleteiket. Pedig a templom lebontásának gondolata már 1806-ban felmerült, de a közösség ellenállása meghiúsította ezt a tervet, sőt, ugyancsak a hívők kérésére 1825-től a három nagy sátoros ünnepen istentiszteletet és úrvacsora osztást is rendeztek benne. Amikor 1845-ben az új templomot javították és festették, naponta tartottak istentiszteletet a folyamatosan romló állagú templomban.{{refhely|Olajos Csaba 1999|189. oldal}}
 
1874-re a Deszkatemplom már életveszélyessé vált, és az egyháznak nem voltak forrásai a rendbetételére. Ekkor lépett felelő [[Bató István]], a korabeli Miskolc nevezetes személyisége, gazdag gabonakereskedő, aki elhunyt Eszter lánya emlékére vállalta, hogy saját költségén felújíttatja a templomot. A munkát gyors tempóban elvégezték: kicserélték a szarufákat és a tartóoszlopokat, helyreállították a zsindelyezést, mindezt 1788 forintos ráfordításból. A templom belsejében táblát helyeztek el „UJITT. SZÜLÉI BATÓ ESZTER EMLÉKÉRE 1874” szöveggel. Bató egyúttal végrendeletében intézkedett a templom jövőjéről is: ''„Ezen deszkatemplom tartassék fenn a legjobb karban időről-időre mindaddig, míg Miskolcz városában helvét-hitvallású protestáns egyházi tagok és Egyház leendenek… ha megégne is az, az alapjából deszkából és fából építtessék fel.”''{{refhely|Olajos Csaba 1999|189–190. oldal}}{{refhely|Egyházközség 2012}}
 
A második tetemvári deszkatemplom 1937-ig állt.{{refhely|Olajos Csaba 1999|193. oldal}}
 
A református egyháztanács a bontás előtt intézkedett a bontandó templom műszaki leírásának és rajzainak elkészítéséről.{{refhely|Olajos Csaba 1999|200. oldal}}
A miskolci polgárok 1937. szeptember 11-én búcsú-istentisztelet keretében vettek búcsút a templomtól. A ''Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap'' című napilap így írt az eseményről: ''„Református hívők százai búcsúztak el szombat este a három évszázados Deszkatemplom szúette gerendáitól, rozzant falaitól, hiányos zsindelyeitől. … Hétfőn recsegve-ropogva háromszáz év súlyával, terhével, szélviharával, történelmével, elsorolhatatlan emlékével romokba roskad a templom.”'' A bontásra kiírt pályázatot Kapus András és társai nyerték el 1931 pengőért. A munkálatokkal egy hét alatt végeztek.{{refhely|Olajos Csaba 1999|194–195. oldal}} A gondosan végzett bontás során számos történetimuzeális nevezetességű muzeálisértékű értékemlék került elő, de a múzeumba került darabok azóta megsemmisültek.{{azonos|dobrossy241}}
 
Az egyháztanács egyházi lapokban tervpályázatot írt ki, amin ''„…részt vehet minden református vallású okl. építész, aki tagja a mérnöki kamarának”''. A kiírás szerint fából készülő templomot kellett tervezni 500 főre, 320 ülőhellyel, toronnyal, és legfeljebb {{szám|50000|[[Magyar pengő|pengő]]}} beruházási költséggel.{{refhely|Olajos Csaba 1999|200–201. oldal}} A kinevezett bíráló bizottság összetétele: Farkas István püspök, lelkészelnök és Barabási Kun József dr. főgondnok mint elnökök, a tagok: Enyedy Andor, Pósa Péter lelkészek, Szűcs Sándor, Demes Béla, Leszih Andor múzeumi igazgató és két még meghívandó építész. A presbitérium előre kijelentette, hogy a bizottság döntését vita nélkül el fogja fogadni.{{refhely|Olajos Csaba 1999|203. oldal}} A felhívásra négy jelszavas pályázat érkezett „Semper Reformari Debet”,<ref>Latin, „Állandó reformációra van szükség”.</ref> „Magyar vallás”, „A hit” és „Az én hitem az én gazdagságom” címmel.{{refhely|Olajos Csaba 1999|204. oldal}} A bíráló bizottság minden pályázatot alaposan kiértékelt, és közülük „A hit” címűt hirdette ki nyertesnek, mert – többek között – ''„Beépítési rendszerét tekintve a legmegfelelőbb terv. Kelet-nyugati tájolású, a mellékelt pontos terepfelvételek és szelvények mutatják, hogy az épület az emelkedő terepviszonyok figyelembe vételével nyert pontos elhelyezést.”''{{refhely|Olajos Csaba 1999|210. oldal}} A bizottság a jeligét tartalmazó borítékokat nem bontotta fel, csak az eredmény elfogadása után került nyilvánosságra a tervező építészek neve. Eszerint a „Semper Reformari Debet” jeligéjű terv szerzője Gulyás László [[Diósgyőr-Vasgyár|diósgyőr-vasgyári]] építész, a „Magyar vallás” készítője [[Szeghalmy Bálint]], „A hit” építésze vitéz Hercegh Zsigmond budapesti építész, „Az én hitem az én gazdagságom” című tervezője pedig Kalas Imre miskolci építészmérnök volt. Csak később derült ki, hogy a győztes pályamunkát is Szeghalmy Bálint, Miskolc város főmérnöke készítette a legnagyobb titokban, és barátja, Hercegh Zsigmond építész neve alatt nyújtotta be. A „cselre” azért volt szükség, mert a törvények értelmében közalkalmazásban álló mérnök nem készíthetett olyan munkát, amit az a hivatal bírál el, amelyek az alkalmazásában áll.{{refhely|Olajos Csaba 1999|217. oldal}} Még a kiviteli tervek elkészítésével is Herceghet bízták meg. Nem tudni, mikor derült ki, hogy a tervező valójában Szeghalmy.{{refhely|Olajos Csaba 1999|219. oldal}}
== A negyedik templom ==
[[Fájl:Ref. Deszkatemplom (2936. számú műemlék) 2.jpg|bélyegkép|250px|Az újjáépített deszkatemplom a Petőfi térről]]
A tűzvészt követően azonnal közadakozás indult meg,{{refhely|Egyházközség 2012}} és a város polgárainak, a híveknek egyöntetű véleménye az volt, hogy nem új tervezésű templomot akarnak, hanem a leégett templomot kell újjáépíteni. A helyreállítás koordinálására felállt bizottságnak ugyanez volt a véleménye, azzal kiegészítve, hogy ami a tűzvész után megmaradt, hasznosítható, azt konzerválni kell és fel kell használni az újjáépített templomban. Az új tervek elkészítése során felhasználták az eredeti terveket és fotókat, és ehhez képest a megvalósításhoz három helyen módosítottak: a főtorony alatti raktárakat (eredetileg hullakamrának épültek) a templomtérhez kapcsoljákkapcsolták, a torony téglaszerkezetében előtűnt csúcsíves nyílás felhasználásával emeleti toronykarzatot alakítanakalakítottak ki, valamint azkissé orgonakarzatotmegnövelték megnövelikaz valamelyestorgonakarzatot, miközben az orgonát úgy építiképítették be, hogy az ne takarja a főbejárat fölötti ablakot. A leégett templom ötvenes években készült lineáris elrendezését az eredeti terveknek megfelelően axiálissá alakították.{{refhely|Simon Gábor 1999|233–235. oldal}} A vezető tervező Puskás Péter volt,{{azonos|dobrossy243}} az újjáépítést Simon Gábor építész vezette.{{refhely|Bajkó Ferenc 2012}}
 
A belső tér látható faszerkezetei [[vörösfenyő]]ből, a többi rész [[borovi]] és [[lucfenyő]]ből készültek. A hasított lucfenyő zsindelyek Erdélyből érkeztek, a [[szepesváralja]]i római katolikus püspök mintegy egymillió forintos faanyagot ajándékozott a tető deszkázatához, a díszítéseket Erdélyből, [[Alsócsernáton]]ból érkezett fafaragók készítették. A templomépítés során nagy figyelmet fordítottak a tűzvédelemre: a faanyagot UV-, gomba- és tűzvédelemmel látták el, a zsindely lécezése alá pedig horganyzott acéllemezt építettek be.{{refhely|Simon Gábor 1999|235. oldal|azonos=S235}}
 
A templom belső berendezésének terveit egy hatfős belsőépítész csoport készítette el, Rudolf Mihály vezetésével.{{azonos|dobrossy243}} A belső tér dúsan faragott, [[Hárs (növénynemzetség)|hársfából]] és vörösfenyőből készült.{{azonos|S235}} A kialakításban számos képzőművész működött közre, a miskolci [[Jószay Zsolt]] szobrászművész például a szószék koronáján álló ''[[Főnix]]'' faszobrot, az örök újjászületés jelképét készítette el. A nyugati [[Kristályüveg|ólomüvegek]] Horváth Mária, a keleti ólomüvegek pedig Kovács Keve János munkái.{{refhely|Egyházközség 2012}} A megsemmisültmegrongálódott [[harang]]ok helyett újak készültek Gombos Lajos [[őrbottyán]]i harangöntő mester műhelyében. Az Ödön-harang 360 kg-oskilogrammos, a Sándor-harang 193 kg-oskilogrammos lett.{{refhely|Bajkó Ferenc 2012}} Az új, 21 regiszteres, kétmanuálos, mechanikus orgona 2000-benre készült el, Albert Miklós munkája.{{refhely|Egyházközség 2012}}{{azonos|S235}}
 
A harangszentelést az 1938. évi templomavatás hatvanadik évfordulóján, 1998. szeptember 18-án tartották meg.{{refhely|Egyházközség 2012}} Az év végére a templom már olyan készültségi állapotban volt, hogy a hívek gyertyafény mellett ünnepelhették a [[karácsony]]t. A templom 1999 januárjában új díszkivilágítást is kapott, az [[ÉMÁSZ]] adományaként. A Deszkatemplom felszentelési ünnepsége 1999. május 2-án volt.{{refhely|Simon Gábor 1999|236–237. oldal}} A templom déli oldalában helyezték el a Szeghalmy-sírhelyet, amely az építész külföldről hazahozott hamvait tartalmazza.{{azonos|dobrossy243}}