„News of the World (album)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
28. sor:
 
==Háttér==
A Queen utolsó két albumával, az 1975-ös ''[[A Night at the Opera (Queen-album)|A Night at the Operá]]''val és az 1976-os ''[[A Day at the Races]]''szel nagy közönségsikert ért el Angliában, és egyre jobban megismerték őket Amerikában is. Az akkoriban előretörő vad [[punk]]mozgalom tükrében azonban az évtizedes múltra visszatekintő rockegyüttesek egyszerre kimentek a divatból. Különösen érvényes volt ez egy olyan együttesre, amelynek énekese a koncerteken balettruhában lépett fel, és rózsát dobált a közönség közé. A kritikusok véleményét jól tükrözte Nick Kent írása az ''[[New Musical Express|NME]]''-ben az ''A Day at the Races''-ről: „Zajlik a nagy punk összeesküvés – a Sex Pistols a Brit Közerkölcs ellen –, hirtelen mindenki érzi, hogy valami nagy dolog fog történni, hogy a maradék rock hierarchia leomlik – én eközben egy szobában ülve hallgatok egy albumot, amelyet a Nagy Brit Közerkölcs ezekben a vészterhes napokban vidáman ölel a nagy közös keblére, egy albumot, amely olyan fullasztóan terméketlen, mintha groteszk paródiája lenne az összes létező zenei formának.”
Az együttes 1976-os ''[[A Day at the Races]]'' albuma nem hozott kritikai sikert, a kritikusok egy része az 1975-ös ''[[A Night at the Opera (Queen-album)|A Night at the Opera]]'' gyengébbik változatának tartotta, másik része pedig elmarasztalta a túlprodukáltsága miatt: „Túlbonyolított, túlfinomított és túlzottan alá van rendelve a művésziességnek, a valódi inspiráció helyett. Bár meg vagyok róla győződve, hogy a Queen egy csomó meggyőző, kimunkált és nagyszerű zenét csinált az elmúlt pár évben, a báj mögött azért mégiscsak lennie kéne valódi tartalomnak.” – írta a ''[[Sounds]]''.{{h|Gunn–Jenkins|1992|p=103}} Az együttes is elismerte, hogy az addigi albumaik kissé túlprodukáltak voltak, ezért az elhatározták, hogy egy spontánabb, egyszerűbb albumot készítenek.{{h|Blake|2010|p=203–204}} May szerint sokan azt gondolták, hogy a punk népszerűvé válása után alkalmazkodni akartak a vezető trendhez, de ő ezt cáfolta, mondván, már a [[Sex Pistols]] hírhedtté válása előtt döntöttek erről, és főként a [[Queen (album)|legelső albumuk]] nyers hangulatát akarták felidézni.<ref name=redbeard>''In the Studio with Redbeard'' – ''News of the World'', Barbarosa Ltd. Productions, 1993. április 5.</ref>
 
Sikereik mellettAhogy az együttes egyre ismertebb lett, ezzela párhuzamosantagjai pedig – több kortárs vallomása szerint – egyre több sztárallűrt vettek fel. Míg [[Brian May]] gitáros és [[John Deacon]] csendes családi életet éltek, addig [[Roger Taylor]] dobos és [[Freddie Mercury]] énekes egyre inkább az éjszakai élet ismert szereplői lettek, és egyre több különcségükről számolt be a sajtó.{{h|Sutcliffe|2010|p=101}} 1977-ben Tony Stewart újságíró riportot készített Mercuryval, és az ''[[New Musical Express|NME]]'' hasábjain egy gúnyos cikket jelentetett meg végül, amelyben kigúnyolta az énekes hozzáállását a szórakoztatóiparhoz és a balett imádatát. „Mercuryt kicsit helyre kellene rakni – írta. – El kellene magyarázni neki, hogy egy rock-koncert többé nem a Rajongók Sztárjának ünnepélyes bálványozásáról szól. Az egész Queen által képviselt illúzió gyorsan összeomlani látszik.”<ref>{{cite journal|journal=[[New Musical Express|NME]]|pp=12–13|date=1977-07-29|url=http://www.queenarchives.com/index.php?title=Freddie_Mercury_-_06-18-1977_-_NME|first=Tony|last=Stewart|title=Freddie Mercury: Is This Man a Prat?}}</ref> Stewart később azt nyilatkozta, hogy Mercury nagyon lekezelő volt vele az interjú során, és hogy „elvesztette a realitásérzékét”. Ettől kezdve Mercury és az együttes tagjai nagyon elutasítóak lettek az újságírókkal szemben, és legendásan bizalmatlanná vált a kapcsolatuk a médiával, és fordítva, a sajtó sem kedvelte az együttest.{{h|Blake|2010|p=201}} De kritikák érték az egész együttest is, a punk felfutásával párhuzamosan ódivatúnak nevezték őket, azzal vádolták, hogy elszigeteltek lettek és elitistává váltak, a koncertjeik pedig mesterkéltek. „Mercuryt kicsit helyre kellene rakni – írta Stewart a fent említett cikkében. – El kellene magyarázni neki, hogy egy rock-koncert többé nem a Rajongók Sztárjának ünnepélyes bálványozásáról szól. Az egész Queen által képviselt illúzió gyorsan összeomlani látszik.”{{h|Sutcliffe|2010|pp=101; 109; 112}}
 
Az 1977. május 29-én megtartott koncertjükön, a [[birmingham]]i Bingley Hallban a közönség aktív részese volt az előadásnak: „Végigénekelték az összes dalt. Birminghamben például olyan hangosak bírtak lenni, hogy abba kellett hagynunk a zenélést és hagyni, hogy ők énekeljenek nekünk.” Miután az együttes levonult a színpadról, a közönség a „[[You’ll Never Walk Alone]]” című futballindulót énekelte nekik.{{h|Sutcliffe|2010|p=114}} May szerint az eset nagy hatással volt rá és Mercuryra, mindketten rögtön arra gondoltak, hogy milyen érdekes lenne kifejezetten úgy írni a dalokat, hogy számítanak a közönség részvételére. Aznap este May sokat gondolt a történtekre, reggel pedig már a „fejében volt” a „We Will Rock You”, és mintegy tíz perc alatt megírta az alapjait.<ref name="daily mail">{{cite journal|url=http://www.dailymail.co.uk/tvshowbiz/article-1169307/For-time--Queen-Ten-great-hits-sensational-rock-band-todays-The-Mail-Sunday.html|title=For the first time ever...Queen: Ten great hits from the sensational rock band in today's The Mail on Sunday|journal=[[Daily Mail]]|date=2009-06-19}}</ref> A tény, hogy a dalt közönség számára írta, arra ösztönözte, hogy egy nagyon egyszerű dalszerkezetet építsen fel, mivel „egy egyszerű motívumot mindenki el tud énekelni, tapsolni, vagy a lábával dobbantani.”{{h|Purvis|2007|p=270}} Mercury hasonló indíttatásból írta a „[[We Are the Champions]]“ című dalt, amelyet futballindulónak szánt, csak kifinomultabb módon, mint ahogy a közönség énekelt nekik.{{h|Brooks–Lupton|2009|p=80}} Végső soron ezek a hatások nagy befolyással voltak az együttes későbbi [[aréna rock]] stílusára: „Az elején azt szerettük volna, ha az emberek leülnek, és ránk figyelnek, mert hittük, hogy valami fontosat mondunk nekik. De ők az előadás része akartak lenni. A végén úgy döntöttünk, hogy nem küzdünk ez ellen, hanem felhasználjuk a jobb koncertek érdekében.”<ref name="daily mail"/>
 
==Felvételek==